“A fiatalok 50%-a pozitívan tekint a jövőbe. A többinek nincs pénze drogokra.”

Este videó cseteltem az udvarlómmal. Nem tudom, miért, de mindig olyan félelem vagy nem is tudom, milyen érzés van bennem, amikor megbeszéljük, hogy ilyen formában csevegünk. A gyomrom olyan kicsire összeszűkül. 
Pedig mindig olyan jól érzem magam. Annyit nevetek, hogy már fáj tőle az arcom.
Szóval, nem értem, hogy miért parázok ennyire…
Kb. két órát beszélgettünk.

Annyival másabb, mint azok, akikkel eddig összejöttem vagy össze akartam jönni…
Tegnap majdnem megsértődtem rá, pedig nem volt okom, de  erre még azelőtt rájöttem, hogy hangot adtam volna a hülyeségemnek.
Múltkor beszéltük, hogy anyával elmentünk vásárolni, aztán vettem egy-két dögös ruhát, ami lehet jó lesz a randinkra. Aztán mondta nekem, hogy ne sértődjek meg, de neki teljesen mindegy, hogy miben megyek a randira. Majdnem mondtam, hogy hát, ez remek, már ne is akarjak csini lenni egy randira…
Aztán írta, hogy ne értsem félre, biztos nagyon szép leszek, de neki akkor is megfelelnék, ha egy mackóba mennék. Akkor is én leszek ott vele és ez a lényeg.
Aranyos… Persze, ilyenkor kicsit mindig megszólal a kis ördög bennem, hogy az elején minden pasi ilyen…
De olyan nagy baj, ha hinni akarok a szerelemben? Ha hinni akarok abban, hogy én is megérdemlek valakit, aki úgy szeret ahogy vagyok?

Éjszaka megint exemről álmodtam. Biztos azért, mert a két barátnőmmel róla is beszéltem. Minden esetre nem bánnám már, ha elhúzna a fejemből.
Most nem azt álmodtam, hogy szakít velem, hanem hogy újra összeakar velem jönni. Valami moziba voltam.
Hát, biztos mély nyomott hagyott bennem, hogy egy hónapig gondolkodott azon, hogy kibékül e velem vagy sem.

Délutánra hívott húgom, mert valami kisebb koncert lesz. Ő meg a férje tuti, kimennek, de én még nem tudom.
Az udvarlóm szerint menjek el, nem árt egy kicsit kimozdulni, de nem tudom.
Sok ember meg minden, nem igazán tartozik a komfortzónámhoz. Persze, mindig azt mondják, hogy jót tesz kilépni belőle, de hát nem véletlenül hívják komfortzónának…

Meg hát, túl sok feszültséghez sincs kedvem emiatt.
Anya tuti, morogna emiatt, mert még mindig nem állnak szóba egymással.
Szóval, duplán nem sok kedvem van…
Á, nem tudom, majd meglátom…