Néha nem árt élni…

Tegnap találkoztam tesómmal meg a férjével, és kimentünk a sportcsarnoknál lévő rendezvényre olyan négy órára.

Autós találkozó volt. Voltak olyan autók, hogy csak néztem. Nem értek az autókhoz, de a szépet azért én is tudom értékelni.
Mondanom se kell, hogy a hajammal ott is feltűnő jelenségnek számítottam, pedig hát, ez város. Anyával is találkoztunk, aztán mondta, hogy csak a hajamat szúrta ki a tömegből.
Először az Animal Cannibals lépett fel. Hát, nagyon nagy arcok az tuti. Utána jött Trabarna (Lórán Barnabás) hát, az ő szövegein dőltünk. Ráadásul olyan élethűen utánozta a különböző autók hangját. Nagyon kemény volt.

A csocsózáshoz továbbra se nagyon értek. 
Nincs nagy tapasztalatom az ilyen “kocsmai” szórakozásokban. Egyedül a darts megy úgy, ahogy.
De ettől függetlenül nagyon jól szórakoztam.

Este hét körül jött az Anonym Rock Band koncertje. Hugóm főleg miattuk akart kimenni, de tényleg jók voltak.
Jó hangulatot csináltak, klassz zenéket játszottak. Nagyon jó volt.
Nem is tudom, hogy mikor éreztem ilyen jól magam ennyi ember között.

Hazafelé sétálva azon gondolkoztam, hogy milyen régen is voltam már bárhol is kikapcsolódni…
Sulis koromban túlságosan lefoglalt, hogy megakartam halni, aztán meg az, hogy megtaláljam a nagy szerelmet.
Annyira lefoglalt mindig, hogy valakit boldoggá tegyek. Gürizzek azért, hogy minden jó legyen, fizessem más ilyen-olyan tartozásait.
Mindenről lemondtam és megérte?
Hát, nem. Nem érte meg. Annyit értem el vele, hogy vagy én fáradtam bele a sok teperésbe, vagy a pasim hagyott el egy lazább csajért.
Kiszívták a maradék életet is belőlem… 

Olyan fél 10 körül értem haza. Beszéltem pár szót az udvarlómmal, de nem sokat, mert én is fáradt voltam meg ő is nem rég ért haza a munkából.
Persze, utána rettenetesen fáj a fejem és az éjszaka nagy részében nem is aludtam.
Persze, tudtam, hogy ez lesz.
Egyrészt, mert elfelejtettem bevenni a gyógyszert, ami nem ártott volna, így a komfortzónámon kívül. 
Másrészt mindig ez van, ha sokáig vagyok emberek között. Utána mindig rosszul vagyok. Fejfájás, hányinger, szédülés… stb., stb.
Meg van szokva…

De attól még megérte…

“Ha valaki az egész életét a négy fal között és a komfortzónájában tölti, akkor abból nem lesz semmi. Ha állandóan a napi rutint követed, akkor nyilván nem lobban fel a láng. Sok élményt és tapasztalatot kell gyűjtened az életben ahhoz, hogy inspirálódhass. Muszáj mindig menned. Ha csak a tengerparton ülsz, az nem elég.”

Laurie Vincent