Nagyon sok baj van egy összetört szívvel, erre jöttem rá. Az agyam csinálna mindent úgy, hogy jó legyen minden, amolyan túlélő program bekapcsolva, de a szívem mindig benyög valami baromságot, amivel nem lehet mit kezdeni.
Sóhajtozik meg értetlenkedik.
Nagyon zavaró…
Holnap szerencsére nem dolgozik exem, de hétfőn még egy műszakban leszünk. Szerencsére akkor annyi dolgom lesz, hogy még levegőt is épphogy venni fogok…
Az udvarlómmal ma is videó cseteltem. Nem akartam, mivel feszt rám jött a sírás, de megbántani se akartam, így belementem.
Úgy az
Ő is egy kicsit melankolikus hangulatban volt, bár lehet, hogy csak reflexszerűen alkalmazkodott hozzám.
Tipikusan oyan hangulatom volt, hogy szabályszerűen fájt mosolyogni.
Tudjátok, milyen az? Mikor mosolyognátok, de már attól is sírnotok kell…
Aztán beszéltünk és beszéltünk, és már nem kellett sírnom. Nem azt mondom, hogy hú, de jó kedvem lett. Nem volt az, de kicsit megnyugodtam…
Tudjátok, nagyon sokat számít, ha az ember tudja, hogy nincs egyedül. És ez minden helyzetre igaz.
Alig várom már, hogy barátnőmmel is talizzak ebben a hónapban.
Magamat ismerve úgy is próbálok majd úgy mesélni neki mindenről, hogy közben nem sírom el magam, de ez most nem tudom, hogy fog menni.
Olyan mintha tojáshéjon szeretnék végig menni úgy, hogy közben nem törik darabokra a lábam alatt…
Persze, lehet, hogy most amúgy teljesen az jön le, hogy csak szórakozok az udvarlómmal, de nem. Egyszerűen csak
Csak ez piszok nehéz folyamat…
De szerencsére ő meg piszok kitartó…