Mindenféle szívügyek vegyesen…

• Olivia Gladstone
• 2017. május 9. kedd

Már tegnap is nagyon szerettem volna írni, de olyan fáradt voltam. Szerintem beteg is leszek, mert hol melegem volt, hol fáztam. Elég rendesen be is aludtam…

Nah, de hogy megunjátok, hogy mindig írok valamit az exemről, így most is fogok…

Tegnap voltunk egyelőre utoljára egy műszakban (ma pihenős vagyok). Úgy voltam vele, hogy ezt az egy napot fél lábon is kibírom már. 

Amúgy, amikor nem agyalom túl a dolgokat, akkor nincs semmi bajom. Tehát, amikor tiszta az agyam, akkor tudom, hogy azért ennyire kedves velem, mert szeret, nem szerelmes belém, hanem szeret, mint embert. És ez tök jó lesz, amikor már én is ott tartok, hogy csak ennyit érzek. Most még nem teljesen tartok ott. Nem mondanám már azt, hogy még szerelmes vagyok, de azt sem, hogy az vagyok. Lehet, tudnám már szeretni én is szimplán emberként, ha nem siratnám annyira a múltat…

Tegnap nem igazán értett meg. Anno, amikor együtt éltünk, akkor mindig az én bankkártyámmal vett a PS-hez játékot, mert azt elfogadta online vásárlásnál. Aztán, amikor szétmentünk, akkor ugye utána már nem adtam hozzá a bankkártyámat. És tegnap is mondta, hogy nem lehetne e, hogy mégis az enyémmel vásároljon, aztán oda adja úgy is a pénzt. Én meg mondtam neki, hogy van már barátnője, kérje meg őt. 

És nem érti, hogy ez nem a pénzről vagy a bizalomról szól. Tudom, hogy ide adná. Egyszerűen csak épp elég, hogy a mobilom törlesztése hozzá köt (együtt vettük a telefonunkat részletre). Nem akarok még egy olyan szálat, ami miatt akkor is beszélnünk kell egymással, ha épp nem vagyunk jóba.

És ebben szerintem semmi szemétség nincs. Ha bármi olyanra megkér, aminek a teljesítése nem okoz gondot és rövid intervallumon belül megoldható, akkor segítek neki (pl. itt van Lidl és megkért, hogy vegyek már olyan gumicukrot neki, amit múltkor vittem munkába; egy rossz szó nélkül megvettem).

Tegnap egyébként nagyon rossz kedve volt. Meg is sajnáltam elég rendesen. Konkrétan nem kérdeztem meg, hogy mi a baja, ha nem muszáj, akkor kerülöm a túl személyes témákat vele. 

És mivel általában a munka miatt nem szomorú szokott lenni, hanem dühöngeni szokott, így gondolom, hogy a csajjal volt valami nézeteltérése. 

Múltkor mondtam Fültágítónak (az egyik munkahelyi barátnőm), hogy remélem, nem fog a csaj csak szórakozni vele 1-2 hónapig. Egyrészt, mert akkor felesleges volt bekavarnia (bár ettől függetlenül, valószínűleg akkor meg később szakítunk…); másrészt tudom, hogy exem nem dobott volna, ha nem gondolja egy kicsit is komolyan a csajjal.

Lehet, nem tűnik őszintének, de tényleg nem kívánom neki, hogy összetörjön a szíve.

Egyébként a csaj mindig köszön nekem. Nem nagy mosollyal, de nem is gúnyosan. Feltételezem, hogy kifejezetten ő se akar velem balhézni, ahogy én sem vele. Meg hát, igazán nekem sincs okom utálni őt, de neki még annyi oka sincs engem.

Múltkor meglepődtem a válófélben lévő barátnőmön. Az udvarlómról beszéltünk meg a közelgő randinkról. Aztán beszéltük, hogy tervezek e szexet, az első randinkra. 

És nem tudom, de arra számítottam volna, hogy ő majd azt mondja, hogy tutira nem kellene meg ilyenek.

Amúgy fogalmam sincs. Abban igaza van barátnőmnek, hogy mire találkozunk, addigra már jó pár hónapja beszélünk neten keresztül egymással. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az opció még nem fordult meg a fejemben.

De nem tudom. Annyira zavaros vagyok mostanában, hogy ezen nem is akarok gondolkodni. 

Tudjátok, mit szeretnék igazán az első randinkra? Azt, hogy amikor talizok vele, akkor úgy érezzem, hogy talán neki eltudom hinni, hogy van örök szerelem…

Amúgy eldöntöttem, hogy én legközelebb csak olyannal jövök össze, aki minimum annyira szeret, mint a kutyám. És ez csak félig vicc. Komolyan mondom, hogy őszintébben szeret a kutyám, mint némelyik ember a környezetembe…

Más téma…

Az előző blogolós oldalamon van egy-két netes barátom. És az egyiknél meg voltam győződve róla, hogy így, hogy megszűnik az oldal adni fog valami valós elérhetőséget, vagy igazából bármit, amin ezek után is tudunk csevegni legalább hébe-hóba. De nem adott.

Egy másik srác meg, akivel jó ideje nem is beszéltem meg úgy milliószor zárkózottabb, meg adta a valós nevét, hogy facen tudjunk beszélgetni.

Alig tudtam az államat felszedni.

Írta, hogy sokat változott már meg akar is, mert így nem jó neki. Látszik is, hogy igyekszik.

Engem egy dologgal szokott kiakasztani (és talán más nőket is), hogy mindig azon lovagol, hogy más esetben randiznék e vele vagy akarnék e vele talizni.

Azért ez nem így működik. Még barátilag is nagyon megfontolom, hogy kivel talizok egyszer élőben és kivel nem. Bár most 1:1 az állás, mert az egyik netes barátságomnak pocsék vége lett, a másikkal meg megtaláltam a mostani legjobb barátnőmet.

De azért értitek a lényeget, gondolom.

A tanfolyamra úgy döntöttem, összekaparom a pénz.

Nem tudom, hogy azért érzek e nagyobb lelkesedést, mert kissé elérhetetlennek látszik, legalábbis egy időre, vagy mert tényleg van kedvem hozzá, de egyelőre nem is számít. Ha még se kezdem el, akkor is tudom, mire költeni.