Hosszú éjszaka, rövid nappal…

Most ugye éjszakás műszakban dolgozom. Az egyetlen jó ebben az volt, hogy a kiséri kolléganőmmel így egy műszakban vagyok pár napra.

A rocker csaj is éjszakás most.

Szóval, így hármasban elég jókat szórakoztunk. 

A műszak-vezetőnőmnek is jó kedve volt. Mostanában akárhányszor egy műszakba vagyunk mindig magával rángat kávézni meg reggelizni.



Reggel ahogy hazaértem lefeküdtem aludni. Szóltam is az udvarlómnak, hogy délig tuti aludni fogok.

Egész jót is aludtam, utána elmentem boltba, főztem,aztán nem sokkal később hazaért anya és elcsábított fagyizni.



Így viszont az udvarlómmal ma alig tudtam beszélni. Nem is túl jó érzés…

Ő most délutánra ment dolgozni, aztán csak este végez. 

Viszont holnap szabadnapos lesz, szóval, alszok egy picit, aztán tudunk is beszélni.

Legalábbis remélem…

Jó lenne, ha már jönne haza. Tudni akarom, hogy mi lesz ebből az egészből.

Néha már-már azon kapom magam, hogy hiányzik. 

Megbolondulok…

Főzés közben azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa az élet. Úgy értem, hogy évekkel ezelőtt csak azért jártam el hugommal amolyan kocsmafélébe szórakozni, hogy beszélhessek vele. Nem számított, hogy akkor irtóra szerelmes volt és leginkább erről beszélgettünk. Nem is próbálkoztam be nála, csak beszélgetni akartam vele. Barátok lettünk.

Most meg arra várok, hogy haza jöjjön és randizzunk egymással.

Néha el se hiszem…

Címkék:
Tovább a blogra »