Már magamat is unom…

Tegnap este tudtam videócsetelni végre egy kicsit az udvarlómmal. Jó volt már látni, legalább így…
Szegényke olyan szomorkás volt, amikor elbúcsúztunk. Hát, már nagyon jönne haza.
Most mondta, hogy amúgy anyuja is haza jön majd arra a két hétre. 
Meg is lepődtem picit, mert azt hittem, hogy egyedül jön haza.
Egyből kérdezte, hogy ez baj e nekem. Nem baj.
Csak már most megismerjem anyuját…
Kicsit tiltakozik ellene az agyam. 
De egyébként minden ellen kicsit tiltakozik, ami egy kicsit is afelé mutat, hogy lesz kapcsolatom.
Azt hiszem, hogy tényleg félek, hogy ez is rosszul sül el…
És igazából reális félelem, nem?
Úgy értem, hogy soha nem lehet tudni, hogy kinek, hogyan változnak az érzelmei. Meg hát, exemért is mindent megtettem, teljes szívemből szerettem és még is kevés volt, kevés voltam…
Ennél többet mit adhatnék bárkinek is?
Annyiból azért kicsit büszke vagyok magamra, hogy habár nem teljesen vagyok érzelmileg stabil, de azért nem is csúsztam teljesen szét. 
Meg annak azért örülök, hogy ha bár tényleg fontos nekem az udvarlóm, azért vannak tőle teljesen független terveim is (pl. a tanfolyam).
Többet nem bízom rá senkire a boldogságomat…

Persze, éjszaka megint elromlott a kedvem. Érdekes amúgy, hogy így nap közben tök jól elvagyok, max. akkor jut eszembe exem, amikor blogolok, aztán látok neten közös képet a csajával és törik minden.
Nem szeretem mostanában a facebook-ot…Most is telenyomták a neten a budapesti kirándulásuk képeivel (a csajával, egy számomra ismeretlen csajjal meg azzal a sráccal ment, aki felajánlotta, hogy összejárhatnánk szexelni). A gáz igazából nem ez volt, hanem az, hogy abban a pólóban volt, amit még páros pólóként vett nekünk Valentin-napra…
Be is állítottam facen, hogy ne kövessem a bejegyzéseit…

Eltelt olyan egy óra, aztán rendbe lettem. Elmúlt a sírógörcsöm. Bár azt elkönyveltem magamban, hogy lemondhatok a kedvenc pólómról, mert ezek után tuti nem veszem fel. Pedig tényleg imádtam azt a pólót, mert Harley Quenn van rajta, de hát, nem ő a Jokerem.
Ezt a pólós dolgot meséltem az udvarlómnak is, hogy meg kell válnom a kedvenc pólómtól, mert így már nem kell. Erre írta, hogy ne törődjek vele, majd kapok tőle egy másikat…

A gyárban egyébként nem volt semmi gáz. Nagy unalom volt az egész. 37 gépből ment 4 darab; a hétvége mindig ilyen…
Az egyik operátoros srác szokott ilyen kisebb bulikat szervezni, aztán a meós csaj már kérdezte tőle, hogy mikor csinál már megint, mert inni akar.
Aztán mondta a srác, hogy lassan már csinál bulit. És mondta is nekem, hogy én is igazán mehetnék, még kocsival le is tudnának vinni, mert ő is hevesi.
Először mondani akartam, hogy nem vagy majd meglátom, de aztán gondoltam, hogy a francokat, és mondtam, hogy szívesen mennék…

Lassan a barátnőmmel is talizok. Meg is írom majd neki, hogy akkor mivel, mikor utaznék hozzá meg hazafelé. 
De jó lesz már látni. Annyira hiányzik.