Persze, éjszaka megint elromlott a kedvem. Érdekes amúgy, hogy így nap közben tök jól elvagyok, max. akkor jut eszembe exem, amikor blogolok, aztán látok neten közös képet a csajával és törik minden.
Nem szeretem mostanában a facebook-ot…Most is telenyomták a neten a budapesti kirándulásuk képeivel (a csajával, egy számomra ismeretlen csajjal meg azzal a sráccal ment, aki felajánlotta, hogy összejárhatnánk szexelni). A gáz igazából nem ez volt, hanem az, hogy abban a pólóban volt, amit még páros pólóként vett nekünk Valentin-napra…
Be is állítottam facen, hogy ne kövessem a bejegyzéseit…
Eltelt olyan egy óra, aztán rendbe lettem. Elmúlt a sírógörcsöm. Bár azt elkönyveltem magamban, hogy lemondhatok a kedvenc pólómról, mert ezek után tuti nem veszem fel. Pedig tényleg imádtam azt a pólót, mert Harley Quenn van rajta, de hát, nem ő a Jokerem.
Ezt a pólós dolgot meséltem az udvarlómnak is, hogy meg kell válnom a kedvenc pólómtól, mert így már nem kell. Erre írta, hogy ne törődjek vele, majd kapok tőle egy másikat…
A gyárban egyébként nem volt semmi gáz. Nagy unalom volt az egész. 37 gépből ment 4 darab; a hétvége mindig ilyen…
Az egyik operátoros srác szokott ilyen kisebb bulikat szervezni, aztán a meós csaj már kérdezte tőle, hogy mikor csinál már megint, mert inni akar.
Aztán mondta a srác, hogy lassan már csinál bulit. És mondta is nekem, hogy én is igazán mehetnék, még kocsival le is tudnának vinni, mert ő is hevesi.
Először mondani akartam, hogy nem vagy majd meglátom, de aztán gondoltam, hogy a francokat, és mondtam, hogy szívesen mennék…
Lassan a barátnőmmel is talizok. Meg is írom majd neki, hogy akkor mivel, mikor utaznék hozzá meg hazafelé.
De jó lesz már látni. Annyira hiányzik.