Éjszaka

Tegnap, amikor elindultam dolgozni már akkor éreztem, hogy nagyon fáradt leszek éjjel.
Igazam is lett…

A csoportvezetőm mondta, hogy úgy hallotta, hogy az egyik műszakvezetőnk nem kap szerződés hosszasítást.
Állítólag ő maga mondta, de még így sem biztos ez a hír, mert szereti tesztelgetni, hogy milyen gyorsan terjednek a pletykák…
Nekünk nem említette, mi meg nem kérdeztük, mert ha igaz, akkor elég kellemetlen hallgatás lett volna a vége.
Végül is igaz lehet, mert a főnököm tavaly se akarta meghosszabbítani, de az ő főnöke adott még neki egy esélyt.
Hát, nem tudom. Mindenesetre, ha valaki mást tesznek a helyére, akkor az egy kicsit fura lesz. Úgy értve, hogy új főnök, új rigolyák…

Hajnali olyan fél kettő körül viberen rám írt a másik műszakvezetőm.
Csak néztem, hogy mi lehet annyira fontos, hogy ilyen időpontban ír?
De csak csevegni akart. Megjegyezte, hogy nem tetszik neki az új faces profilképem (lecseréltem az előzőt).
Kérdezte, hogy az udvarlóm alszik e már vagy írogat még.
Kérdezte is a csoportvezetőm, hogy ki írogat már ilyenkor is nekem. Tisztáztuk, hogy nem az udvarlóm, de nem mentem bele, hogy a műszakvezetőm írt. Nem tudom, kicsit úgy éreztem, hogy fura lenne…

A fiókomban találtam egy fekete-fehérbe kinyomtatott papírt. Egy ilyen fagyis-koponyás akármi volt rajta. Klassz kép. 
Gondolom, exem tette a fiókomba, mivel csak kettőnknek van kulcsunk hozzá, de nem írt semmit, hogy miért tette oda.
Gondolom, tudta, hogy tetszeni fog a kép. Legalábbis remélem, hogy semmi terve nem volt vele, mert egy kicsit feltúrboztam  egy fekete filccel meg pár színnel. Nagyon jól elvoltam vele.

Reggelre már nagyon ki akartam dőlni. Alig vártam, hogy hazaérjek és aludjak.
Délig fel se keltem.
A cicám is befeküdt mellém. Olyan aranyos volt.
Csak hiányoztam neki az elmúlt pár napban.
Igazán jól esett.

Délután videó cseteltem kicsit az udvarlómmal. Nem sokat, mert alig voltam magamnál.
Amúgy is a hasfájásom is előjött.
Szóval, így kicsit semmihez nem volt kedvem.
Amúgy most tipikusan olyan hangulatom volt, hogy bármin ki tudtam volna akadni. 
Egy félreérthető mondaton, akármin.
De olyan normális volt, nem szólt be a kezdeti egy szavas válaszaimon, meg hogy még mosolyogni se volt kedvem, hogy aztán el is múlt kicsit a nyűgösségem…