Fáradság+hullámzó hangulat= érzelmi káosz

Reggel értem haza a munkából ugye. Most egészen jól viseltem az éjszakát. Nem is voltam olyan fáradt.
Egyébként reggel jött be az irodába az új műszakvezető, de még bemutatkozni se volt képes. Nem mintha nem tudnám a nevét, de ennyit azért elvárna az ember…
Exem dühöngött meg nyafogott kora reggel. Mostanában tesz a munkára magasról és nagy ívben. Ezt a múltunktól függetlenül nagyon sajnálom, mert bármit elérhetne, ha kicsit türelmesebb lenne. De már nem az én dolgom, hogy tartsam benne a lelket…
Egyébként az új műszakvezető fiatalabb, mint én meg exem (25 évesek vagyunk). Ez is zavarja exem. Kicsit engem is. Állítólag elég bunkó a pasas (nem is tartom kizártnak) és őszintén szólva én is inkább viselem el egy tőlem jóval idősebb főnök szeszélyeit, mint egy tőlem fiatalabbét, aki a kapcsolatai miatt van ott, ahol…
Persze, mindentől függetlenül normális véleményt akkor alkotok majd róla, ha már dolgoztam vele…

Reggel már nem feküdtem le itthon. Nem is akartam kidőlni a fáradságtól meg kedvem se volt aludni. Persze, lehet nem ártott volna…
Így délelőtt boltba mentem, takarítottam, főztem és olyan délig sírtam. Egyedül voltam itthon, szóval megtehettem.
Hogy pontosan miért is sírtam? A franc tudja. 
Gondolom, részben a fáradság miatt, részben meg azért,  mert most megtehettem. Egy normálisat nem tudok sírni. A gyárban a munkatársak miatt, itthon anyáék miatt. 
Néha muszáj kisírni magunkat. A könnyek tisztára mossák a lelket…

Hugómnak írtam üzit, hogy talizunk e délután. Mivel ma volt az első napja a gyárban, így gondoltam átugrok hozzá, hogy élménybeszámolót tarthasson.
El is mentem hozzá délután. Egy jó darabig csak kettesbe voltunk, mert a férje költözni segített valamelyik rokonának.
Szerencsére jó napja volt. Sajnáltam volna, ha már rögtön az első nap elveszik a kedvét a melótól. Arra ráérnek még később is…
Persze, felhozódott exem is (találkozott vele a buszmegállóban). Mondtam is neki, hogy én azt hittem, hogy mostanra már teljesen hidegen fog hagyni az is, hogy létezik és nem fog már fájni. Tesóm azt mondta, hogy ez sajnos nem így működik, természetes, hogy fáj.
Kicsit még mindig fura, hogy ő még csak 23, de már házas. Nagyon jól egymásra találtak párjával (ö meg 21 éves).

Közben írt Fültágító is, hogy nem engedték el szabira. Nah, gondoltam, akkor lemondom az én szabimat is.
De azt mondta, hogy attól még tarthatunk csajos napot, csak nem reggelig partizunk (mivel ő délelőttös lesz).
Már le is beszéltük, hogy mikor megyek át berénybe.
Klassz lesz.
Vicces, hogy ilyen jóba lettünk… Úgy ismertem meg, hogy ő az a csaj, akivel exem előttem összeakart jönni. És lám, miatta kellett a legkevésbé aggódnom…

Még mutatok valamit, aztán lassan elteszem magam holnapra. Nekem rögtön megtetszett:

Csak egy kicsit maradj még,

ameddig ki nem szeretek belőled.
Amíg kihívom a helyszínelőket,
hogy azonosítsák szívem összetört 
darabjait.

Csak egy kicsit maradj még,

ameddig el nem alszom,
feküdj itt mellettem.
Aztán elmehetsz, 
mert álmomban majd újra felnevetsz.

Csak egy kicsit maradj még,

ameddig szól a dallam,
amíg még sebem beforratlan.
Míg vér az érbe’ összetódul,
amíg szívem újra összegyógyul.

Addig maradj még!

/Teadélután/

Annyira szép…