Aztán rám írt az egyik kollégám, hogy tudnák e neki segíteni az egyik
Aztán kérdezte, hogy jól vagyok e meg, hogyan bírom így pasi nélkül. Érdekes, de ez valahogy minden pasit érdekel a környezetemben…
Aztán még írta nekem, hogy nyugodtan beszélhetek neki bármiről, nem mondja el senkinek. Hát, persze, hogy nem, mivel van felesége…
Hány pasi mondta már nekem mióta egyedül vagyok, hogy mit is teszek, azért hogy pasi nélkül is jól érezzem magam (finoman fogalmazva); meséljek nyugodtan, ők nem mondják el senkinek.
Mi lesz ezzel a világgal…
Nah, és írta is, hogy ő szívesen elbeszélgetne velem erről-arról, titokban, de közöltem vele, hogy erre keressen valaki mást.
Persze, rettenetesen sajnálja…
Aztán rám írt húgom sulis osztálytársa is, hogy mizu velem meg ilyenek. Soha nem beszéltünk két szót se egymással…
Most komolyan, mi van a pasikkal?