Elmentem a boltba. Most kivételesen egyedül, nem anyummal.
Annyian vásároltak, mintha egy hétig nem lenne nyitva egy bolt se…
Vettem egy… hát, nem is tudom minek hívjam. Olyasmi, mint a fejkendő. Mindegy, a lényeg, hogy megtetszett és habár eddig nem igazán hordtam ilyet, kedvem támadt hozzá.
Plusz, amiért még megérte bemennem vásárolni, hogy vettem egy
Apával szerencsére összefutottam a bolttól nem messze, így nem kellett hazacipelnem egyedül a táskámat (mert persze nem csak azokat vettem, amiket az előbb leírtam).
Beugrottam még hajszínezőért is. A Fültágítóval való tali előtt még be akarom festeni, hogy klassz legyen a színe ahhoz a csini egyberuhához, amit vettem.
Itthon takarítottam, mosogattam, ilyenek. A főzést bevállalta anya, mivel ő ma nem dolgozott. A mázlista…
Az energiaital amúgy nagyon ízlett. Még jó, hogy kettőt vettem belőle, így az egyiket eltettem munkához. Annyira tetszett, hogy a doboz színe tisztára hasonlított a hajszínemhez, hogy csináltam is egy képet és felraktam face-re borítóképemnek. Valami olyasmit írtam hozzá, hogy az íze is jó és még a hajamhoz is megy a színe.
Aztán elkezdtem készülődni munkához. Smink, haj, stb. Aztán
Hát, be is tettem profilképnek és a munkába is úgy mentem el (beleszerettem abba a fejkendőbe).
Kicsit hamarabb indultam el otthonról, mert a kolléganőm felhívott, hogy meló előtt elmehetnénk fagyizni. Mondtam is anyának indulás előtt, hogy így bármikor szívesen elindulnék dolgozni.
A kolléganőm a fagyizó előtt várt rám. Ő is mondta, hogy
Ő citromos fagyit evett, én kiviset (sose ettem eddig még kiviset, nem tudom, miért…).
Így azért kicsivel lelkesebben mentünk be dolgozni. Bár még jobb lett volna, ha be se kellett volna menni.
Tök nyugi volt odabent.
Tudtuk, hogy csak este nyolckor jön be a főnök az üzemzárás miatt.
A meós csajszival, aki már nem sokáig lesz a munkatársam, kétszer elmentünk együtt kávézni meg cigizni.
Beszéltük, hogy mennyire várja már, hogy ő is kimenjen párjával külföldre (mert most csak a párja dogozott kint, de megy ő is ki hozzá). Aztán már nem is tudom, hogy mit mondott, ami kapcsán felhozódott az exem. Tényleg, nem emlékszem már rá. Mindegy, a lényeg, hogy megjegyezte, hogy mióta nem vagyok vele sokkal csinosabb meg jobb kedvű vagyok. Hát, ez azért kicsit túlzás, mert mostanában vagyok kicsit felpörögve, de az tény, hogy több időm van magammal törődni.
Este bejött a főnök. Igazából sok vizet nem zavart. Nem volt semmivel gondja.
Mivel a viber-em össze van kötve a face-es fiókommal, így ott is lecserélődött ugye a profilképem és a műszakvezetőm meg is jegyezte, hogy ideje volt már egy jó profilképet csinálnom. Milyen kedves, mi?
A hódmezővásárhelyi barátnőm estére kicsit elcseszte a kedvem. Haragudni nem haragudtam meg rá, csak nem teljesen értettem a dolgot…
Ő nem értette, hogy miért cseréltem megint profilképet, amikor nem is változtam nagyon semmit az előző képhez képest, én meg nem értettem, hogy ez hirtelen miért lett baj.
Igazából eddig se gondoltam, hogy csak akkor cserélhetek profilképet, ha extra mód megváltozott a külsőm. Eddig is csináltam, ha épp olyan kedvem volt (volt is már jó pár profilképem).
Meg, hogy ettől olyan kétségbeesetnek látszom. Ha úgy cserélgetem a profilképeimet, hogy van párom, akkor az okés, de ha szingliként, akkor az már csak a kétségbeesés jele lehet?
Aztán, hogy ettől olyan tucat lány vagyok, pedig ő tudja, hogy különleges vagyok és ne legyek ilyen azért, mert exem elhagyott. Szóval, az dönti el, hogy különleges vagyok e, hogy egy képpel
Megjegyezném amúgy, hogy az új profilképem semmivel sem kihívóbb vagy hasonló, mint az eddigiek.
Szóval, ültem a kis irodai asztalomnál, olvastam az üzijét és csak néztem, hogy most mi van? Február végétől (amikor szakított exem) kb. most olyan május végéig bármelyik nap talált volna olyan dolgot, amit csak kétségbeesésemben meg szívfájdalmamban tettem, vagy mondtam. Erre kiválasztja az egyetlen olyan napot, amikor minden voltam csak épp bizonytalan és szomorú nem.
Meséltem ezt a dolgot az udvarlómnak, mert tényleg nem nagyon tudtam hova tenni. Azt mondta, hogy ő érti, hogy barátnőm nem akarja, hogy nagyon besszipantson a net, de pár új kép se a világ vége, főleg, hogy tudja, marhára nem érdekel, hogy hányan lájkolják… Mármint az udvarlóm tudja.
Mindenesetre eléggé leromlott a kedvem és még az udvarlómmal is morgolódtam. Később bocsánatot is kértem ezért tőle. Ezt küldte rá: