Képszakadás…

• Olivia Gladstone
• 2017. június 11. vasárnap

Tegnap előtt  taliztam berénybe barátnőmmel. A gyári busszal mentem be, szóval, akik ismernek a gyárból, azok jól megnéztek. Komolyan néha úgy viselkednek, mintha gyáron kívül is a munkaruhámba kellene lennem…

Először elmentünk barátnőmhöz. Nem rég költözött a párjához.

Van két kutyájuk, az egyik akkora nagy, hogy ha nekem ugrana, tuti, kifeküdnék.

Átöltözött civilbe, aztán olyan hat óráig a város jártuk; körbe néztünk néhány túrkálóba meg mutatott egy helyet, ahol tök finom hot-dogot adnak.  Kaptam egy karkötőt is tőle.

Hat körül elmentünk egy kocsmafélébe.  Oda jött az unokatesója is.

Látásból ismerem a srácot. Amikor elkezdtem a gyárban még operátorként dolgozni, akkor abban az üzemben dolgoztam, ahol ő is.  Akkor még utána csorgatta az összes csaj a nyálát.

Fura volt, így jó pár év múlva látni. Mennyire rohan az idő…

Olyan tíz órára elég rendesen sikerült lerészegednem.  Durva volt. Egyik pillanatban még semmi bajom se volt, még a hosszú lépcsőn is lementem minden gond nélkül a mosdóba, aztán bumm.

Rettenetesen régen voltam már részeg. Igazából olyan 2-3 évente egyszer mindig totál károsra iszom magam.  Aztán másnap mindig rájövök, hogy miért nem szoktam ennyit inni.

Hát, most is rájöttem.

Tegnap egész nap csak feküdtem.

Szegény barátnőm meg ment délelőttbe dolgozni.  Mondjuk ő azért jobban festett. Nagyobb a gyakorlata.

Délután írt az udvarlóm is, hogy milyen volt…stb. De annyi erőm volt, hogy írtam neki, hogy reggel óta józanodok, majd ma írok neki.

De szerintem most meg délelőtt dolgozik, mert csak reggel írt.

Ma már én is megyek dolgozni, éjszakába.



Hát nem is baj, hogy nem tegnap kellett mennem dolgozni, mert szerintem nem ment volna.