A műszak eleje nagyon gáz volt. Nem jött be az egyik dolgozó, aztán át kellett variálni, hogy akkor melyik gép menjen meg
Utána a saját gépemmel gyűlt meg a bajom. Éjszaka mindig frissítik a rendszert és általában inkább a hátránya látszik, mint az előnye. Szóval, frissítés után nem lehetett belelépni a levelezőrendszerbe, ráadásul az összes parancsikont eltüntette az asztalról. Nagyon örültem neki…
Ezt az apró kellemetlenséget leszámítva nyugodt éjszakám volt. Majd elaludtam.
Most műszakvezető se volt bent.
Reggel jött be a betanulós műszakvezető is. Azon kívül, hogy köszönt, egy büdös szót nem szólt hozzám. Két kolléganőm már
Kicsit zavaró…
A meós szerint elég sunyi. Állandóan figyelte, hogy mit, hogyan csinál, aztán meg rohant a főnökhöz, akivel persze totál jóba van…
Szóval, nem akart reggel se csevegni. Aztán bejött a műszakvezető kolléganőm és vele már hajlandó volt szóba állni.
Nekem így is megfelel. Ha nem velem beszél, akkor is le tudom szűrni, hogy milyen csak beszéljen.
Műszak végén az irodista kolléganőmmel beszéltem pár szót. Mondta, hogy látta exem; hozta be a csaj kocsival. Meg is jegyezte a kolléganőm, hogy biztos ezért hagyott el, mert én nem fuvaroztam mindenfele…
Aztán összefutottam Fültágítóval. Szegény, bár a piát jobban
A főnök biztos most is nézett minket, hogy megöleltük egymást. Annyira le volt rajta döbbenve, hogy ennyire jóba vagyunk. Nekem ezt nem hozta fel, de Fültágító pasijának (ő is főnökféle) megjegyezte, hogy mennyire jóba vagyunk. Nem tudom, mit hitt, hogy majd ezen annyira meglepődik?
Persze, biztos azért is áll értetlenül a dolog előtt, mert hogy Fültágító exemmel is jóba van. Bár exem múltkor megjegyezte, hogy a közös ismerősein inkább hozzám húznak. Ebben van is valami, de Fültágító igazából teljesen korrekt, mert ő csak akkor szívatja exem, ha okot ad rá. Arról meg már ő tehet, hogy általában ad okot…
Itthon, ahogy leszálltam a buszról mentem bevásárolni. Lefekvés előtt befűszereztem a húst. Délig aludtam, aztán neki álltam főzni. Találtam neten egy olasz étel receptet, aztán azt csináltam meg. Imádom a bazsalikomot meg az oregánot, szóval, nekem való recept.
Olyan meleget csináltam a konyhába, majd elájultam. Ment a sütő, a gázon főtt a tészta és közben mosogattam.
Rettenetesen melegem volt.
Viszont a kajcsi finom lett.
Meg is mutatom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá:
A húsokat egy nagyobb magas falú tepsibe helyezzük, ráöntjük a paradicsomos ragut, és sütőben hőlégkeveréssel 180 fokon kb. 60-80 perc alatt készre sütjük. Félidőben megforgatjuk a csirkedarabokat. A végére a paradicsomos szósz besűrűsödik, és nagyon finom. Olasz tésztafélékkel, esetleg rizzsel tálaljuk.
Annyi programom van mostanában…