“Amit az író nem ír meg, ugyanannyit elárul róla, mint amit megír.”

Tudom, hogy mostanában kicsit kesze-kuszán írok, de annyira sűrűek a napjaim.
Nézzük csak, mikről nem számoltam még be…

A kollégám, akivel volt ugye egy csókom, feszt engem kerülget.
Tudjátok, biztos voltam benne, hogy majd úgy mond lazán kezeli ezt a dolgot.
Jó, persze, a csóknak meg se kellett volna történnie, de annyi sztorit hallottam már tőle ismeretségünk alatt, hogy hány csajjal kavart már, hogy feltételeztem egy csók nem fog jelenteni neki semmit.
De úgy tűnik, hogy én sokkal jobban el tudom fogadni, hogy az a csók igazából csak a kémia miatt meg némi szimpátia miatt jött létre.
De majd elmúlik.
Gondolom, az az általános pasi logika lepte el az agyát, hogy mivel nem kaphat meg, így érdekes vagyok.

Tegnap történt még az is, hogy exemmel szokás szerint beszólogattunk egymásnak. Aztán viccelődtünk meg minden, már nem is tudom, hogy mire válaszolta, de mondta gúnyosan, hogy: Persze, az az életem célja, hogy téged félre vezesselek. Én meg reflexből rávágtam, hogy: Tudom, tapasztaltam.
Persze, utána éreztem rögtön, hogy ez erős volt kicsit, de nem tudtam utána semmit mondani neki, mert pont jött a kolléganőm és át kellett adnom a műszakot.
A buszról aztán írtam neki, hogy érzékeltem, hogy kissé erősre sikerült a poén, de csak vicceltem és ne haragudjon. Írta is, hogy nem haragszik.
Utána még pár hülyeséggel viccelődtünk, aztán elköszöntem tőle…

Tudjátok, azt hiszem, hogy értem már, mi a különbség aközött, hogy kiszeretünk valakiből és aközött, hogy elfogadjuk, ha már nem szeretnek minket…

Anya a buszon hívott, hogy menjek már ki a munkahelyére, mert vinni kellene neki pénzt. Persze, aztán kiderült, hogy semmi dolga nem volt és nem akart egyedül unatkozni.
Szóval, tudta, hogy ha azt mondja, hogy pénzt kellene neki kivinni, akkor ki is megyek.
Amúgy nem mentem volna.
De legalább rendelt pizzát.
Így viszont este hét után jöttem vele haza, így megint nem videó cseteltem az udvarlómmal.
Szegény, biztos nagyon unja már, hogy valami mindig közbe jön mostanában.

Este felé elkezdtem beszélgetni azzal a sráccal, aki a tetoválásaimat csinálta.
Írta, hogy ha elseje körül lesz egy kis pénze, akkor motorral lejön értem és akkor alkothatnánk valamit (tetoválás ügyileg). Mondjuk tippem sincs, hogy mit, mert most nincs fekete tintája, így a combomat nem tudjuk folytatni.
Amúgy mondtam neki, hogy nem kell azért eljönnie értem, hát át tudok buszozni, de ez a tény nem igazán érdekelte.
Mondta is, hogy tudja, hogy eléggé félek a motorozástól, így hogy soha nem ültem még motoron. Én meg mondtam neki, hogy már csak egy picit, elvégre egyszer élünk, nem kell parázni fölöslegesen.
Azt mondta, hogy jó irányba változtam.
Hát, nem tudom. Nem rossz, ha nem parázok mindenen, de mindennek meg van a hátulütője is.
Jó lenne, ha tudnánk talizni, akár varrni fog, akár nem (nehogy félreértsétek, ez csak barátság). Kicsit aggódtam amiatt, hogy mivel exem egyik legjobb barátja, így mivel kiestem exem életéből, már nem leszünk jóba, de úgy tűnik, hogy talán nem áll fent ez a veszély.
Piszok sokat beszélgettünk. Fél tizenkettőkor feküdtem le (persze, hajnali fél négykor meg keltem). De annyira örültem, hogy végre egy-két mondatnál többet tudunk beszélni, hogy nem is érdekelt, hogy tudok e aludni vagy sem.

Ma odabent csak a műszak eleje volt gáz, meg az a tudat, hogy holnaptól alapanyagot kell rendelnem 5 napon keresztül…

Nagyon melegem van és nagyon nincs kedvem semmihez…
De legalább ettem ma vattacukrot…