Amúgy az nem túlzottan hatott meg, hogy nem a saját műszakommal vagyok.
Annyi mindenki megfordult már körülöttem, hogy kár nagyon szívügynek venni, hogy kivel dolgozunk meg kivel nem.
Az új műszakvezetővel voltam ma egy műszakban.
Elsődleges vélemény alapján nincs vele gond. Már beszélni is hajlandó, sőt még viccelődni is.
Műszakvégén álltam a buszmegállóba, aztán rácsörögtem húgomra, hogy merre van, nehogy lekésse a buszt.
Hát, szegény, megint rosszul lett a gyárban és a kórházba kötött
Most elküldik majd egy csomó vizsgálatra, mert a kórházban arra tippeltek, hogy Addison-kór miatt vannak ezek a rosszullétek.
Eddig hallani se hallottam erről a betegségről, pedig azért elég sokat ismerek.
Persze, ez majd a vizsgálatok után kiderül.
Neten rákerestünk, hogy mi ez. Hát, az hogy halált is okozhat és csak folyamatos gyógyszerrel tartható szinten, nem túl jó hír…
Nah, de majd foglalkozunk ezzel, ha már tudjuk biztosra.
Beszélgettem az udvarlómmal is.
Már meg vannak a jövőhónapra a repülőjegyek.
Már én se értem magamat se.
Egyik percben senkihez nincs kedvem, a másikban meg alig várom, hogy itt legyen…