Tervek, érzelmek…

Tegnap már tiszta felüdülés volt csak a saját munkámat csinálni.
Sokkal nyugisabb is volt a napom.
A kiséri kolléganőmet valószínűleg visszateszik az én műszakomba. De jó lesz.
A meós kolléganőm meg kb. 20.-ig dolgozik még nálunk, aztán kiköltözik a párjához külföldre.

A srác, akivel volt egy csókom, még mindig nagyon rám van állva.
Nem értem őt. Tényleg nem. Eddig azt hittem, hogy értem őt, de mégse.
Nah, mindegy…

A tetoválós sráccal is beszéltem estefelé pár sort.
Kicsit aggódom érte. Igaz, hogy az a mindent túlélős típus, de… hát, nem is tudom. Csak aggódom érte és kész.

A barátnőmmel is beszéltem tegnap, vagyis nem csak vele, mert a csoportbeszélgetésben. Tudjátok, akihez megyek biciklitúrás-nyársalós kikapcsolódásra.
Kicsit felhúztam mondjuk azon magam.
Merthogy eleve ugye úgy indult az egész, hogy többségében bérlünk biciklit (mert ugye mindenfelől megyünk, aztán macerás lenne eljutatni a biciklit; nekem meg egyébként sincs most). Szóval, bérlünk, aztán azzal megyünk tovább.
Aztán azon húztam kicsit fel magam, hogy mindjárt itt a hétvége és akkor most jut eszükbe, hogy mennyibe kerül az utazás, a bérlés meg ilyenek.
Leszögezem, hogy csak halvány körvonalakban vagyok tisztában a társaság többi tagjának az anyagi helyzetével, de a bicikli bérlés miatt is olyan kezdett el akadékoskodni, akinek éppen meg se kottyan.
Én is félretettem egy „csomó” pénzt, hogy tuti elég legyen a bérlésre, a szállásra, a vásárlásra meg az utazásra is; a biciklin annyira érzem magam biztonságba, mintha bedobnának egy tó közepére (persze, úszni nem tudok); és azzal is megvannak a magam kis problémái, ha társaságba „kell” lennem.
DE, ha egyszer rábólintottak, hogy benne vannak, akkor mi az istennek nyávognak? Vagy, ha annyira értenek a szervezéshez, akkor miért nem szervezték meg?
Inkább nem is írtam utána nekik semmit. Nem akartam összekapni velük, mert úgy macerás lenne két napot velük lenni.
Ahogy érzékeltem (bár csak írás alapján semmi nem biztos) barátnőmnek se nagyon esett jól a dolog. Elvégre már jó ideje szervezi ezt a kis kiruccanást.

Barátnőmön meg rajtam kívül még egy csajszi lesz. Őt meg lehet sikerült megbántanom, pedig eszembe se volt. Csak mondta barátnőm, hogy csinálhatnánk majd koktélokat. Aztán a csajszi írta, hogy lehetne e alkohol meg cukormentes koktélt is. Én meg tényleg csak viccből írtam, hogy minden jót ki akar hagyni belőle? Ő megy  valami olyasmit írt, hogy hát, neki most ilyen kell vagy valami hasonlót szomorú fejjel a végén. Aztán olyan rosszul éreztem magam. Bírom a csajt, mert nagyon aranyos meg tényleg csupa kedvesség. Ha mázlim van, akkor ezek mellé nem is túl haragtartó. Bár nem hinném, hogy megharagudott, de lehet rossz néven vette…
Vagy ezt is túlreagálom…

Tegnap kérdezte a műszakvezetőm, hogy mi újság az udvarlómmal. Mondtam, hogy ugye ebben a hónapban jön haza. Aztán mondta a műszakvezetőm, hogy akkor az jó lesz, bár ez úgy is csak plátói szerelem. Én meg csak annyit mondtam, hogy majd kiderül.
Erre elvigyorodott, aztán meg is jegyezte, hogy már nem tiltakozok, hogy lesz valami, hanem  most már majd kiderül…
Behúzott a csőbe.
Amúgy igaza van, de magamtól nem vettem volna észre, hogy mennyire változnak a válaszaim. Ahogy az is csak mostanában esett le, hogy újra tetszenek a szerelmes zenék…