Nehezen megszült gondolatok

Már kb. egy órája ülök a laptop előtt, hogy nah, akkor most írok végre egy bejegyzést.
De aztán valami mindig eltereli a figyelmemet és azt se tudom, hogy most akkor hogyan is építsem fel a gondolataimat…

Kezdem valami könnyed témával, aztán majd kiderül, hogy a végére mi lesz.
Megnéztem az Eredet című filmet. Az egyiptomi srác ajánlotta.
Szerintem egy nagyon érdekes film. Ha nem láttátok még, akkor nézzétek meg.
Nagyon jól bemutatja, hogy mennyire tudunk ártani magunknak a fel nem dolgozott, el nem engedett gondolatokkal, érzelmekkel.

Barátnőm ajánlására megnéztem a Mellékhatások című filmet.  Nagyon tetszett. Érdemes volt megnézni.
Izgalmas és igazán nem kiszámítható a sztori vége.

Holnap el akarok menni az itteni könyvesboltba. Megnézem, hogy amit barátnőm ajánlott könyvet meg amit már egy ideje megakarok venni, az megvan e neki.
Valamelyik nap Sheldon is írta, hogy mit olvas most. Elég érdekesnek látszott, aztán mondtam is neki, hogy majd azt is megnézem a könyvesboltba. De átküldte neten, aztán a gyárban kinyomtattam és most olvasom.
Beszéltük is, hogy én jobban szeretem a hagyományos könyveket.  Fejlődök én a korral, de a könyveknek meg van a maguk varázsa…
A könyv amúgy tetszik. Szórakoztató és néhány hasznos info is rám ragadhat belőle.
Tegnap amúgy megtudtam, hogy utálja a messengeres matricákat. Igazából ez ennyi ismeretségből is egyértelmű volt, de nem gondolkoztam ezen. Csak küldtem neki és megjegyezte.
Ő is szívesen megnézne egyszer egy gömbvillámot.

Ma nem feküdtem le reggel aludni, hanem anyával császkáltam ide-oda. Ezek az 1-2 órás közös séták eléggé megviselnek.
Tény, hogy rosszul viselem az emberek jelentős részét, de ő ezen a legkevésbé sem javít.
Csak beszél, és beszél, és beszél, és panaszkodik, és panaszkodik, és panaszkodik.
Vajon mások számára én is ilyen idegesítő vagyok?
Hiányzik a kis képzeletbeli dobozom, amibe elbújhatok…
Beszéltünk mamámról is, vagyis anya beszélt, én hallgattam. Az unokái közül én vagyok az egyetlen, aki nem jó pofizik neki ajándékokért.

A tetoválós srácnak írtam, azt hiszem, hogy tegnap előtt.
Elolvasta, nem írt vissza. Tegnap küldtem neki egy integetős matricát, megnézte, nem írt…
Ezt annyira utálom. Úgy értem, hogy egy bizonyos időtartamon belül írt minden nap. Rászoktatott, hogy ha kell, ha nem beszélünk egymással, aztán meg vissza se ír.
Nem szeretem az ilyet.
Most küldött valami videót egy hangszóróról, de nem írt semmit.
Én se írtam a videóra semmit.
Nem haragszok rá, ne értsetek félre. Nem is tudom, hogy magyarázzam el. Nem az a baj, hogy nem ír. Barátnőmmel is valamikor mindennap beszélünk, valamikor meg alig és nincs ezzel gond.
Bár barátnőm stabilpont az életemben. Lehet nála ezért nem jelent ez problémát.
Nem tudom, de valahogy rossz érzés volt ez.

Nah, mindegy.
Holnap se dolgozok még, lehet, írok majd kicsit összeszedettebb bejegyzést, de nem ígérem…