Van, ami soha nem változik…

Tegnap estére elég rossz kedvem lett (nem is csoda, hogy előtte nem ment az írás).
Lemostam a sminkem s közben olyan furán éreztem magam, mint régebben. Csak álltam és néztem valakit, aki nem én vagyok…
Csináltam magamnak egy habfürdőt, hátha feldobja kicsit a kedvem, vagy nem is tudom, mit vártam. Persze, nem dobta fel.
Inkább sírtam egyet. Hogy miért? A franc tudja. Szerintem már tegnap se tudtam volna megmondani, ma meg már pláne nem.
Utána inkább elmentem aludni.

Reggelre sem lett jobb igazából.
Hétkor felkeltem, mert eszembe jutott, hogy felkel íratnom ma anya gyógyszerét is az orvossal és kellene a neve. Szóval, még azelőtt meg akartam kérdezni, hogy elmenne dolgozni.
Aztán elmentem boltba.
A tegnapi érzésem nem múlt el. Most már a tárgyakkal kapcsolatban is így éreztem. Úgy értve, hogy úgy éreztem, hogy egy tárgy sem az enyém, csak véletlenül ugyanabban a közegben „mozgunk”…
Fura érzés, de elmúlik, mint mindig. Szóval, nem aggódok igazán, főleg, mert most épp semmit nem érzem. Sokkal kényelmesebb egyébként így.
Úgy értem, hogy elmentem boltba, orvoshoz, gyógyszertárba…stb és nem szorongtam, hogy emberek között vagyok, egyedül.
Szóval, ha tudnám, hogy most épp melyik fogaskerék csúszott félre, akkor nagy hasznát venném ennek az állapotnak.
A dolog hátul ütője csupán annyi lenne, hogy meg kellene szoknom a fejemben egy plusz hangot. Végül is az sem lenne annyira új és bolondabb már nem leszek…

Tématerelés…
Ma megnéztem egy filmet. A Berlin szindróma.
Igazából nem maga miatt a sztori miatt néztem, mert az nem sok újdonságot ígért. Egy csaj elutazott Berlinbe tapasztalatot gyűjteni, ott megismer egy pasast, lefekszik vele, aztán azon kapja magát, hogy a pasi nem engedi ki többet a szobából.
Mindenesetre ettől függetlenül tetszett a film. Szeretem az ilyen filmeket. Egyrészt, mert érdekes, hogy min megy keresztül egy ember pszichológiailag egy ilyen szituációban; másrészt az emberre ragadhat ez-az, aminek hasznát veheti hasonló helyzetben.

Az udvarlóm ma kilenctől már dolgozik, szóval, ma se nagyon beszéltünk.
Neki is vettem ma üdvözlő ajándékot. Még egy képeslapot kell vennem…