A délután már kevésbé volt pihentető és ennyire kellemes.
Az csak egy dolog, hogy bográcsolás volt tervben egy csomó számomra idegen emberrel.
Rossz volt kicsit, mert alig foglalkozott velem. Tudom, ez önző dolog tőlem, de ez van, így éreztem. Igazából nem az ő hibájából, mert ha egy pillanatra is leült, akkor valaki egyből szólt valami miatt neki. Annyira ugráltatták…
Kicsit később éreztem, hogy nagyon fáj a fejem. Nem szóltam senkinek, nehogy aztán nyávogósnak tartsanak. De aztán még rosszabb lett a dolog és jött a hányinger, meg a szédülés. Vagy kaptam egy kisebb napszúrást, vagy besokallt az agyam attól, hogy annyira egyedül éreztem magam annyi ember között.
Persze, egy darabig még így is próbáltam tartani magam, de aztán nem bírtam tovább. Az udvarlóm lefektetett a kanapéra, meg vizes ruhát tett a tarkómra. Aztán mondtam neki, hogy menjen nyugodtan a többiekhez, ennél többet úgy se tud tenni értem.
Olyan egy és fél órát feküdtem is. Aztán amikor már mindenki elment, akkor mondta az udvarlóm, hogy ha jobban érzem magam, akkor haza kísér. Nem sokkal éreztem jobban magam, de muszáj volt felkelnem, mert tudtam, hogy másnap meg délelőttbe mennem kell dolgozni. Persze, tiszta bűntudatom volt, hogy ezzel mennyire elronthattam a hangulatát.
Aztán séta közben persze beszélgettünk (kicsit éreztem is, hogy jobban vagyok a friss levegőn) és kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek bűntudata van. Először is rosszul érezte magát, hogy mivel ivott, így nem tudott kocsival haza vinni (megjegyzem, hogy én egy korty alkoholt se ittam, szóval, annak köze sem volt a rosszullétemhez). Másrészt bűntudata volt amiatt is, hogy napszúrást kaptam, merthogy szerinte neki kellett volna
Nagyon fain. Persze, én biztosítottam arról, hogy nem haragszom rá meg ilyenek, meg megértem, hogy nem tudott velem foglalkozni. Persze, rossz volt, de hogyan bánthatnék ezzel az érzésemmel egy ilyen jó embert?
Jah, egyébként az egyik haverja megkérdezte tőlünk, hogy mi barátok vagyunk vagy együtt vagyunk? Hát, ezt én is tudni akartam, mert nem teljesen voltam tisztába azzal, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk. Azt mondta a haverjának, hogy „Is-is. Ismerkedünk.”
Ez tök jó válasz, azt hiszem, bár kicsit furán is éreztem magam, de lehet csak azért, mert eddig kimaradt az ilyen randizós-ismerkedős rész. Vagy csak megzavart, hogy igazából a strandon inkább párként viselkedtünk.
Hétfőn egész nap pesztráltam a főnököm nevelt lányát. Nincs bajom a csajjal, de tanítgatnom kell, holott nem is fog ebben a munkakörben dolgozni, mivel csak diákmunkás.
Délelőtt meg amúgy is van épp elég dolgom e nélkül is.