Beszámoló 2

Hát, a több találkozás azért nem mindig jött össze. Kedden is úgy volt, hogy délután talizunk, aztán a bútorvásárlás is elhúzódott meg még a kőművesekkel is beszélnie kellett. Szóval, akkor is csak este tudtunk talizni. Mondjuk én már annak is örültem, hogy egyáltalán találkozunk.

Szerdán is taliztunk, bár akkor sem az eredetileg megbeszélt időpontban. Elmentünk gyrost enni; sétáltunk; fagyiztunk; beszélgettünk a szökőkút mellett. Nagyon jól éreztem magam.
Voltunk náluk is. Filmeztünk… is. Értitek… Azóta is mindig biztosít arról, hogy az érzései nem változtak felém.

Csütörtökre tervben volt, hogy délután talizunk, de persze ez sem jött össze, mert keresztapuja ment hozzá meg anyujához, aztán az egyik haverja is talizni akart vele, mert aztán valahova elutazik lagzizni, aztán még el akart az udvarlómtól búcsúzni.
Ráadásul pont erre az estére beszéltük, hogy ott fogok aludni nála.
Aztán eljött az este 8 óra és semmit nem tudtam, hogy akkor talizunk e vagy sem. 20:17-kor írt, hogy 21:30-kor tudnánk talizni, ha benne vagyok. 10 perc nem túl lelkes beszélgetés után megegyeztünk, hogy talizni fogunk.

Amúgy ezzel kiakasztott a héten. Mármint, hogy mindig megbeszéltük, hogy mikor talizunk meg hasonlók, aztán végül soha semmi nem úgy volt. Persze tudom, hogy erről nem ő tehet, de azért rossz volt…
Főleg, hogy kicsit amúgy is bizonytalan vagyok olykor-olykor. Úgy értem, hogy eddig sose randizgattam. Megláttam valakit, nagy szerelem, összejöttünk és kész.
De most nem ez van. Annyira új ez az egész.
Még azt sem mondtuk egymásnak, hogy „Szeretlek”. 
Azt mondta, hogy egyre többet érez irántam és hosszútávon tervez velem.
És fél évet kint fog még élni…
Hogy én mit érzek? Nem is tudom. Talán én is azt tudnám mondani neki, amit ő nekem mondott: egyre többet érzek iránta.
Nagyon tart attól a fél évtől, hogy mi lesz velünk…

Ma elméletileg kettő körül talizunk, de hát, majd kiderül…
Holnap pedig már kora reggel visszautaznak…
Gondolni se akarok inkább erre.

Egyéb infók, amikhez köze sincs a szerelemnek…

Meló:  egész héten csesztetve voltam én is meg a kolléganőim is. Most elég bolondokháza van odabent. A főnök neveltlánya nem egész héten tanult mellettem, szerencsére. Exemet eléggé irritálta a kiscsaj. Néha engem is, de hát, még csak 17 éves és valószínűleg körbe van ugrálva otthon.

Itthon tegnap anyáék nagyon megleptek. Ugye mióta itthon lakok valamennyit mindig fizetek a számlákba (mikor mennyit fogadnak el). Aztán tegnap kaptam tőlük egy laptopot, hogy már csak a tanfolyamra kelljen gyűjtögetnem (a régit tesómnak adom oda). Annyira meglepődtem.
Most még a régiről írok, mert még apum tesz fel rá programokat, de annyira örülök neki.
Most már tényleg le kell tennem a tanfolyamot…