“A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk”

Tegnap este olyan fáradt voltam, amikor mentem dolgozni. Lassan nem ártana egy kicsivel többet aludnom…
Odabent szerencsére nyugis volt az éjszaka. Párszor majd ledőltem a székről álmosságomban, de egyébként nem történt semmi.
Egyszer még az udvarra is kiültem egy kis friss levegőt szívni.
Amúgy tényleg nagyon rosszul festhettem, mert reggel, amikor benézett hozzám az irodista barátnőm, akkor ő is megjegyezte, hogy le se tagadhatnám, hogy fáradt vagyok.
Ő meg valószínűleg le fog számolni. Elege lett az egész gyárból. A főnökasszonya is állandóan szívatja, pedig annyira lelkiismeretesen csinálja a dolgát. De hát, az olyanokat kell kikészíteni, nem?
Nah, és pont bent volt a műszakvezetőm, amikor mondtam neki, hogy ha az új melója jobb lesz, mint ez, akkor szóljon és megyek én is oda, ha már itt úgy se jól végzem a munkámat.
Erre már a műszakvezetőm is bekapcsolódott a beszélgetésbe:

• Miért ki mondta, hogy rosszul végzed?

• Hát, úgy általában a segédekre mondják és mivel én is az vagyok, így gondolom, hogy rám is vonatkozik.

• Akinek nem inge nem veszi magára.

• Ha túl sokat hallom ugyanazt, akkor magamra veszem akkor is, ha nem az én ingem.

• Mert még túl fiatal vagy. – állapította meg.

Hát, jó, akkor túl fiatal vagyok.
Nem sokkal rá jött a főnököm is, aztán mondta nekem is meg a kolléganőmnek is, hogy milyen problémák voltak. És mondta, hogy oda kellene figyelni  a papírokra. Én meg erre mondtam, hogy „Mint eddig is.”
De amúgy normálisan mondta, szóval, nem kaptunk össze.

Maga a lecseszést amúgy se veszem igazán magamra, mert négyünk közül szerintem még én hibázok a legkevesebbet. Talán pont ezért idegesít, ha úgy általánosítva le csesznek minket.
Amúgy is mivel, ahogy írtam én vagyok a legrégebben közülük ebben a beosztásban, így automatikusan be akarom őket védeni, ha gáz van.
Kicsit sajnálom, hogy már nem a régi segédcsapat van (ahol én voltam a legkevesebb ideje ebben a beosztásban). Ott is mind a négyen nők voltunk, ergo nem szeretett mindenki mindenkit. Viszont, ha be-beszóltunk is egymásnak, akkor is kiálltunk egymás mellett, ha gond volt.
Most nincs ez. Csak meg mindenki a saját feje után.
Nem lesz ez így jó…

Délelőtt most csak apum volt itthon, így senki nem veszekedett senkivel, ergó nyugodtan aludhattam. Fél egyik fel se keltem. Felébredni mondjuk felébredtem már 11 körül, de úgy voltam vele, hogy néha én is lustálkodhatok kicsit.
Egy körül elmentem bevásárolni. Naná, hogy a legnagyobb melegben. Mire hazaértem teljesen ki voltam száradva. Csoda, hogy nem dőltem ki.
Összedobtam egy kis kajcsit, aztán kb. mire végeztem anya haza is jött ( apa fél 1 körül indult dolgozni).

Délután levágtam meg befestettem a hajam ( nem tudom még, hogy milyen lesz az össz kép, mert majd 17:30-kor mosom le a festéket).
Eredetileg úgy indultam a dolognak, hogy csak hajat festek. Aztán álltam a tükör előtt és eldöntöttem, hogy a francnak kell a hosszú haj. Egész sokáig bírtam pedig. De hát, jobban szeretem a rövid hajat.
Múltkor páromnak mutattam, hogy milyen ruhát rendeltem. Kb. térdig érő egyberuha, rózsaszínű és koponyák vannak rajta. Szegényt, kicsit még sokkolja a stílusom, ráadásul annyira nem tud hazudni, hogy minden az arcára van írva.
Majd megszokja. Amúgy is leszögeztem már rögtön az elején, hogy a külsőmbe nincs beleszólás. Érdekel a véleménye és persze, szívesen felveszek olyan ruhát, ami tetszik neki, de többet senki kedvéért nem adom fel önmagam…