Elmúlik….

Tegnap délután mentem dolgozni. Most már a saját műszakomba.
Indulás előtt apum azért kicsit felhúzott. Én hamarabb szoktam elindulni itthonról, mint ő, aztán egyfolytában azon lovagolt, hogy miért nem indulok később, mert bőven van még időm buszindulásig. Nem mintha nem lenne mindegy az ő szempontjából, hogy én mikor indulok…
Gondolom, hogy azzal nem mondok újat, hogy majd elolvadtam olyan meleg volt. A buszon most ment a légkondi. Pont jó így egy tökéletes megfázáshoz…
Feszt szívatnak odabent is, hogy milyen jó nekem, hogy irodán dolgozok és van ott légkondi. Jó is lenne, ha nem csinálnának kb. 10 fokos hőmérséklet különbséget.  Majd elszédültem, amikor az irodából ki-be rohangáltam a majd 40 fokos üzembe. Milyen jó nekem…

Műszak elején beszéltem pár szót exemmel munkával kapcsolatban meg kicsit szívtuk egymás vérét, ahogy szoktuk.
Aztán  a kolléganőm (akit írtam, hogy ok nélkül nem igazán kedveltem) meg is jegyezte, amikor exem elment, hogy szemmel tart, mert látja ám, amit lát. A fejébe vette, hogy én most ilyen várakozó üzemmódba vagyok, hogy ha exem újra szabad lesz, akkor én majd bevetem magam.
Pont tegnap kérdezte a csoportvezetőm is , hogy rossz e még, hogy exemmel nap, mint nap összefutok meg együtt is dolgozunk délelőttbe. Mondtam, hogy már nem zavar a dolog.  Kérdezte is, hogy összejönnék e még vele, ha mondjuk most szakítana a csajjal (tuti, beszélt a kolléganőmmel)? Mondtam, hogy biztos, hogy nem;  most is tudnám szeretni, ha akarnám, de nem tudnék már bízni benne.

„Egyszer egy indiai hercegnő
édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, 
mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátoritja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK …”

Szeretem ezt a történetet, bár csak mostanában éreztem át igazán, hogy mennyire igaz.
Furcsa, hogy el sem hinnénk magunkról, hogy mennyi mindent túl tudunk élni, amiről korában úgy gondoljuk, hogy nem bírjuk ki…
Valamelyik korábbi bejegyzésemben írtam, hogy nem értem azokat az embereket, akik tudják, hogy elvesztették a nagy szerelmüket és még is boldogok valaki más mellett. Most sem igazán értem, hogy ez hogyan lehetséges, hogyan vagyunk így összerakva, de jó, hogy ez így van…

Műszakvezetőmet tegnap kiakasztottam.
Azt mondta, hogy nem lehet rajtam eligazodni, mert egyik nap még csontváz kezes csatt van a hajamban meg koponyás fülbevaló a fülembe, másnap meg virágos hajpánt meg csupa világbékés külső.
Nem tudom, biztos tényleg fura lehet másoknak, de én nem érzem egyiket se idegennek.  Szeretek mindig másmilyen lenni.  Már az is csoda, hogy a hajszínemen nem változtattam már egy ideje.

Az új műszakvezetővel most is tök jól kijöttem. Beszéltük is, hogy ilyen időben inkább a Balatonnál kellene lenni. Most még talán a víz sem lenne olyan vészesen hideg. De jó is lenne…

Beszéltem pár szót a tetoválós sráccal is. Nem tudom, hogy írtam e, de ugye hazaköltözött apujához és nem sokkal később odaköltözött párja is.
Kérdeztem is, hogy akkor minden rendben van e közöttük? Azt mondta, hogy úgy látszik, de nem úgy érzi…
Hát, nem tudom, nekem kicsit se veled, se nélküled kapcsolatnak tűnik.
Mindenesetre remélem, hogy ez a kis hullámvölgy inkább csak annak a következménye, hogy eléggé rájuk járt a rúd ebben az évben.

Párommal nem tudtam túl sokat beszélni. Jövő hétig pedig videó cset se lesz, mert hétvégén ugye nem csinálják meg a netet.
Még jó, hogy neki is van a telefonján net…
Mondjuk ma biztos nem fog sűrűn írogatni, mert délután az egyik kollégájának temetik a nagyanyját, aztán ő is megy anyujával a temetésre.

Fültágítóval is beszéltem este pár szót. Olyan régen beszéltünk már.
Mostanában még a gyárban se nagyon futottunk össze. Persze, most is alig beszéltünk pár szót és már csörgött a telefonom, hogy munka van.

Műszak végén kicsit rosszul lettem. Egész nap kibírtam, hát persze, hogy akkor kell rosszul lennem, amikor már mehetek haza.
Percek alatt kivert a víz, meg alig bírtam ki, hogy ne hányjak. Nagyon rossz volt.
De aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Csak arra volt elég, hogy a frászt hozzam a többiekre.

Tegnap is megettem 1400 kalóriát, de vacsizni már nem tudtam. Nem bírta a gyomor méretem a további bevitelt.