“Az időtlen mesékben mindig van egy szemernyi igazság.”

Láttátok már azt a filmet, hogy Sorsügynökség?
Nagyon aranyos kis film. Nekem legalábbis tetszett.
Már egy csomószor láttam, hogy reklámozták az egyik csatornán és kíváncsi is voltam rá, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy neten rákeressek.
De aztán tegnap előtt pont arra a csatornára kapcsoltam, ahol elkezdődött a film. Örültem is neki.
Szóval, klassz film volt.

Már 8. napja tartom magam a hízókúrámhoz.
Most, hogy délelőttös vagyok mindig azzal kezdem a hajnali ébredésem után a napot, hogy  megeszek egy joghurtot vagy egy pudingot. Már egészen hozzászoktam.
Persze, energia többlet ide vagy oda, reggel ettől függetlenül elég kómás voltam.
Tegnap nem egyenesítettem ki a hajam és szerintem szörnyen állt, így ma reggel, ha a fél lábam leszakadt volna, akkor is megcsináltam volna a hajam.
Rájöttem egyébként, hogy miért látják úgy a gyárban, hogy megnőtt a fenekem. Elvégre okés, hogy most eszek, de azért ennyitől még nem hízok. Hát, mert mostanában nem farmerben járkálok nagyrészt, hanem passzos nadrágokba.
Ma is az volt rajtam meg egy fehér felső. Exem meg is jegyezte, hogy soha nem látott még fehér felsőben. Nem is nagyon hordtam, mert  sose szerettem. De úgy látszik, hogy ebben is változtam.

A gyárban nem volt időm unatkozni.
A műszak felében levelezéseket intéztem. Mondjuk ezt annyira nem bántam. Szeretek levelezni.
Az egyik dologgal kapcsolatban pont az egyik kollélganőmmel kellett, akit nagyon kedvelek. Nagyon kedves, aranyos csajszi. Mondjuk a problémára nem találtunk megoldást, de azért hálás volt, hogy beleástam magam a dologba.
A másik levelezős téma már kevésbé volt a kedvemre való. Az irodista kolléganőm szabira ment (kicsit besokallt a gyártól meg fontolgatja is, hogy elmegy máshova dolgozni) és így az ő kolléganője csinálja a mi papírjaink könyvelését. De ő meg nem igazán ért hozzá, mert teljesen más üzem papírjait szokta intézni. Így az egyébként is zűrös papírmunka most még káoszosabb. Szóval, emiatt is leveleznem kellett, de ezzel kapcsolatban megint műszak végén kellett írnom, így most sem tudtam meg rögtön, hogy mi lesz ezzel.
A főnököm is hol ez miatt, hol az miatt kérte a segítségemet. Néha komolyan úgy érzem, mintha mindent nekem kellene rendbehoznom délelőttbe, hogy legalább addig kitartson, amíg újra délelőttös nem leszek…
Jah, egyébként azt írtam, hogy messengeren csináltam a kolléganőimmel egy csoportot, hogy ha van valami, akkor ott egyszerűen megtudjuk négyesben beszélni? Nah, ebben a csoportba két  kolléganőm össze is kapott. Amúgy is feszűlt volt köztük a hangulat, aztán ez így robbant.

A buszon álltam, mert sokan voltak, aztán az egyik kollégám állt mellettem, szembe meg e gy másik srác, akivel korábban egy üzembe dolgoztam.
A mellettem ácsorgó srácot nem kedvelem. Mindenbe pofátlanul beleüti az orrát, elég ellenszenves. A szembeálló srácnak meg tetszem már egy ideje, de mivel eddig sose lépett felém (szerencsére), így  úgy tettem, mintha nem tudnék róla.
De aztán az egyik közös kollégánk elkezdett szívatni, hogy miért nem jövök vele össze. Ha a buszon is vele ültem, akkor is kacsingatott felénk meg ilyenek. Szóval, utána inkább már nem is ültem a srác mellé. Pedig amúgy bírom, mert nagyon rendes, csak olyan kis fiú még.
Nah, de így én tudom, hogy tetszek neki, ő meg tudja, hogy tudom és így elég kellemetlen most a dolog…

Párom ma délutános.
Nagy szívás. Mióta visszament Írországba még nem tudtunk videó csetelni meg beszélni is alig tudtunk.
Remélem, hogy legalább jövőhéten kicsit többet tudunk beszélni, amikor én végig itthon leszek (a gyár leáll egy hétre).
Hiányzik amúgy, de nem kesergek emiatt. Tudjátok, még mindig ott tartok, hogy szeretnék kapcsolatot, de nem szeretnék szerelmes lenni.
Én úgy veszem, hogy a távol töltött idő arra szolgál, hogy ez is szép lassan elmúljon. Mármint ez a negatív hozzáállás vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem, ez a keserű maradvány.

Ma beszéltem az egyik ukrán sráccal, aki az üzememben dolgozott egy hónapot (a többi ukrán dolgozóval kaptuk kölcsönben az emberhiány miatt).
Most tudtam meg, hogy 3 hónapja vált el. Nem tudtam, hogy házas volt. Mondjuk most mondta, hogy felejteni jött ide dolgozni, így érthető, hogy nem erről akart csevegni.
Most otthon van két hetet, aztán jön vissza melózni.
Jó volt vele beszélgetni.