“Kiborító érzés, amikor egy vadidegen reálisabban lát téged, mint te magadat.”

Éjjel eléggé rosszul aludtam, pedig kivételesen a macskám nem nyávogott olyan nagyon sokat. Néha nagyon kiakaszt, amikor nem hagy aludni. Most hagyott aludni, de még is felébredtem hajnali fél egy körül meg 3-kor is.
Megettem a szokásos puding adagomat, sminkeltem. A hajegyenesítés elmaradt, de most nem is állt bénán.

A munkában ma se volt megállás. Ma is csináltam a szokásos dolgaimat meg levelezgettem, de nem annyit, mint tegnap. Most csak két papírral volt némi keveredés, de azt egészen hamar sikerült elrendezni mindkét illetékessel.
A nagyfőnökkel is leveleztem kicsit, de az is gyorsan el lett intézve.
A főnököm élettársa kicsit felhúzott. Ugyan is még reggel írtam először a munkaügyi irodának, mert szükségem volt egy papírra. Vissza is írtak, hogy elküldenék, ha tehetnék, de csak a nagyfőnöknek meg a főnököm élettársának küldhetik el. Így írtam neki, hogy elküldené e, mert szükségünk lenne rá. Mutatta a levelezőrendszer, hogy megnyitotta a levelet, de szokás szerint nem írt vissza. Egy óra múlva azért rákérdeztem a főnökömnél, hogy nem e tudná elintézni, hogy a munkaügy nekünk is elküldje. Mondta, hogy azt most valamiért nem engedélyezik, de a párja elküldi neki és úgy kinyomtatjuk. Fél egyre sikerült is elküldenie, így az azzal kapcsolatos munkámat csak akkor tudtam megcsinálni.  Nem volt vészes, de azért értékeltem volna, ha nem kell fél délelőttöt arra a levélre várnom…

Exemmel ma beszélgettem (kár volt).
Az egész úgy kezdődött, hogy mutatott egy mobilos játékot, ami tetszhet nekem is, aztán közbe beszélgettünk. A barátnője is felszínesen szóba került. Aztán viccből kérdeztem tőle, hogy a pasas, akinél a barátnője albérletben lakik, megbarátkozott e már vele (mármint exemmel; korábban mesélte, hogy több pénzt akart kérni, mert exem néha ott alszik). Aztán nem mondott semmit csak hümmögött és ejtette is a témát. Kicsit furcsálltam, de csak viccnek szántam, szóval, annyira nem is törődtem a kissé hiányos reakciójával.
Utána mondta a főnöknek, hogy ilyen nem tudom én hány literes fémvödröt ő is vinne haza (engedéllyel minimális árért megvehető). És mondta nekem, hogy jó lesz a kutyáknak száraztápot tartani benne. Meg, hogy  a barátnője kutyájának úgy is külön kell tenni a kaját, mert annak nem adhat a többiek kajájából, mert csak márkás eledelt eszik meg.
Ott volt a nyelvemen, hogy megkérdezzem tőle, hogy akkor már együtt is laknak, de nem tettem.
Hogy bántana e, ha együtt laknának? Igen, bántana, mert amikor szétmentünk, akkor azt is mondta, hogy talán jobban sült volna el minden, ha nem költözünk olyan hamar össze. Szóval, kicsit bántana. A fájó emlékek már csak ilyenek, nem? Kicsit mindig szíven szúrják az embert…

Utána mire beletemetkeztem volna a munkába, szól a főnököm, hogy beszélni szeretne velem. Gondoltam, remek, megint egy probléma… Odamegyek hozzá, mondja, hogy üljek le mellé meg, hogy még jó is, hogy négyszemközt vagyunk, mert szeretne velem beszélni.
Áá, nem paráztam be egy kicsit se… De aztán mire elkezdte volna mondani, bejött exem az irodába, így el is hallgatott. Aztán exem kérdezett tőle valamit munkaügyben és azt kezdtél el tárgyalni. Hát, jó, gondoltam, akkor majd beszélünk. Indultam kifele az irodából, hogy végezzem a dolgaimat, de a főnököm utánam szólt, hogy várjak, jön ő is.
Nah, gondoltam, akkor még is sürgős a dolog és ez már nagyon rossz jel…
Kicsivel arrébb az irodától álltunk meg beszélni.
Mondta, hogy biztos tudom, hogy most mind az operátoroknak, mind az egyéb munkakörbe dolgozóknak bérrendezés lesz. Persze, hogy tudtam; félévente megnézik a dolgozóknál, hogy volt e hiányzásuk, sárgalapjuk…stb., és az alapján döntik el, hogy ki kap nagyobb vagy kisebb órabért…
(Nah, most ez két okból szívás az én szempontomból: egyrészt azért, mert az én munkaköröm, amit ténylegesen csinálok nem létezik; másrészt pedig négyünk közül csak engem tettek adminisztrátor munkakörbe, így az én órabérem a legmagasabb…).
Mondta a főnököm, hogy szeretnék az órabéreket rendezni, de mivel a munkakörünk nem létezik és még 3 ember órabérét ennyivel nem engednék emelni, így a 3 kolléganőmnek nem tudják az órabérét felemelni az enyémhez.
Biztos, megérezte, hogy egyből az jutott az eszembe, hogy nah, akkor az enyémet fogják csökkenteni. De mondta, hogy mondta a nagyfőnöknek, hogy az viszont nem lenne igazságos, ha az én órabéremet csökkentenék, mivel négyünk közül én vagyok a leginkább képben és a későbbiekben ő úgy látja, hogy más beosztásban is megállnám a helyemet.
Mondhatnám, hogy nem esett jól, de még szép, hogy jól esett. Elvégre eddig mind négyünket általánosítva csesztettek a munkánk miatt és most végre azt hallhattam, hogy azért értékelve van, hogy mindig, mindent ezerrel igyekszem megcsinálni.
Nah, és mondta, hogy ő úgy látja, hogy jogos, hogy az én órabérem magasabb és nem is lesz csökkentve. Valószínűleg emelést is kapok, 20-30 forintot talán. De mondta a főnököm, hogy az órabéremmel azért ne nagyon kérkedjek, mert nem akar még nagyobb feszültséget az órabérek miatt.
Persze, én se akarom, hogy meglincseljenek miatta. Egyébként, ha hiszitek, ha nem, de jobban esik az, hogy értékeli a munkámat, mint az a 20-30 Ft. Igazából most se tudom, hogy mennyi az órabérem, nem emlékszem, csak azt tudom, hogy több mint a többieké. De igazából nem jegyeztem meg, mert maga a fizum nem olyan kiemelkedően több, hogy most annyira látszódna a magasabb órabér. Akkor látszódik a különbség, hogy amikor nekik pocsék a fizujuk, nekem akkor még nem olyan vészesen rossz.
Szóval, ezzel egy csapásra elmúlt az exem által okozott önbizalom zuhanás.

A buszon azzal a sráccal ültem, akiről tegnap írtam, hogy tetszek neki. Nem terveztem úgy, hogy vele ülök, de zsúfolásig telve volt a busz és ahogy mentem volna el mellette megfogta a karom, és lehúzott maga mellé.
Végül nem volt olyan kínos, mint amitől féltem. Elcsevegtünk, elviccelődtünk. Bár inkább hallgattam volna zenét, de jól van, egy kis beszélgetés mindenkinek jót tesz.

Párommal is beszélgettem. Elmeséltük, hogy kinek, milyen napja volt. Neki meg barátnőmnek is leírtam a főnökömmel való beszélgetést.
Bárcsak vasárnap lenne már, hogy egész nap legyen szabadidőm és tudjak párommal videó csetelni.
Hiányzik már, hogy napok óta még neten se látom.
Persze, még jobb lenne, ha itt lenne…