“Jó lehet névtelenségbe burkolózni. Az ember szabadon választhatja meg, milyen akar lenni. “

A délelőttöm igazán remek volt.
Reggel csörgött a vezetékes telefon, de mire kimentem, hogy felvegyem, elhallgatott. Nagyon nem izgatott a dolog, mivel egy ismerősöm se tudja a számát (fejből még én se).
Aztán később megint csörgött. Apum fülhallgatóval hallgatta a zenét (szokás szerint), így meg se hallotta.
Szóval, kimentem és felvettem. Nem 100%-an szó szerint, de kb. így zajlott a beszélgetés:

Ő: Szia! Hajlandó lennél végighallgatni?
Én: Öö, igen, azt hiszem… Kivel beszélek?
Ő:  Tibi vagyok. Tőled nem messze lakok, mondjuk… Nagyon tetszel. Beszélgethetnénk, ismerkedhetnénk…
Én: Ne haragudj, de nem…
Ő: Nem hívlak minden nap, ha nem szeretnéd. Ha megadod a számod, akkor azon is beszélhetünk…
Én: Nem, ne haragudj. Van párom.
Ő: Házas vagy?
Én: Nem, de attól még lehet párom.
Ő: Igen, persze, akkor nem akarsz beszélgetni?
Én: Ne haragudj, de nem. Honnan tudod a számot?
Ő: Egy közös ismerősünktől. Biztos nem akarsz ismerkedni? Tegnap láttalak abban a passzos nadrágban és nagyon tetszettél. Nekem bejönnek az ilyen vékony lányok…
Én: Nem akarok ismerkedni.
Ő: De biztos?
Én: Fél perc múlva leteszem a telefont…
Ő: Jól van, megértem. Ha nem akarod, hogy többet hívjalak, akkor nem foglak…
Én: Nem akarom. Szia!
Ő: Szia!

Nem tudom, hogy emiatt mennyire kellene aggódnom.
Az alábbi embereknek meséltem el: anyum, húgom, barátnőm, Fültágító, Sheldon, a tetoválós srác, párom (róla tudtam, hogy dolgozik, szóval, nem vártam választ).
Mindannyian annyira különbözőek, hogy tudtam, mind másképpen reagálják le.

Anya: nagy nehezen meghallgatott, aztán nem is érdekelte. Mondjuk tőle nem is számítottam semmi többre. Nem hiszem, hogy valaha az életben aggódott volna értem úgy tényleg igazán… Szerintem pont miatta vagyok ilyen, hogy nem tudom igazán megállapítani, hogy mi számít veszélyesnek és mi nem, mivel soha semmi miatt nem aggódott. Ha fájt valamim, akkor nem az nem számított; ha egy tök idegen pasas figyelget és felhív, akkor az csak apró kellemetlenség.

Húgom: elég durvának értékelte és azt tanácsolta, hogy ne nagyon menjek egyedül sehova. Mondta, hogy meg se lepődik, mert ez a vezetékes teló sok mindent hallott már. Mondta, hogy amikor itthon lakot, akkor egyszer ahogy felvette a telót a vonal túl oldalán közölte vele egy ismeretlen női hang, hogy mondja meg anyának, hogy ne járjon a férjéhez…

Barátnőm: őróla tudtam, hogy aggódni fog. Mondta is, hogy ez már zaklatásnak minősül (de jó lesz találkozni vele…).

Fültágító: ő jót nevetett a sztorin. Mondta is, hogy biztosan nagyon élveztem a beszélgetést…

Sheldon: vele elvicceltem a dolgot, nem is akartam komolyan belemenni. Inkább csak megemlítettem neki.

A tetoválós srác: olvasta, de nem írt még vissza. Mondjuk lehet, hogy most ő is dolgozik.

Párom is estig dolgozik, szóval, addig max. szünetben tudja megnézni. Ő tuti aggódni fog.

Én meg passz. Semmit nem érzek ezzel kapcsolatban. Max. kicsit meglepődtem, de ennyi.