Életem puzzle darabjai

“Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket.”

Ma anya nem dolgozott. Úgy volt, hogy ma dolgozik, de aztán szerdán nem tud a főnökasszonya bemenni, így ő lesz bent ügyeletben és ezért keddre kapott pihenőnapot.
Kora reggel már azzal fogadott, hogy valamelyik nyamvadt macskája lefialt. Úgy sincs épp elég macskájuk…
Ne értsétek félre, imádom az állatokat, de csak ésszerű kereteken belül. De ennyi macskát bezárni egy helyre, hogy a fél lakás egy hatalmas macskaalom legyen, nem épp egészséges.
Barátnőm mondta már egyszer-kétszer, hogy eljönne megnézni, hogy hol lakom, de őszintén szólva még sokszor nekem sincs kedvem itt lenni, nem még mást ide hozni…

 

Délelőtt olvastam kicsit; takarítottam; ebédet csináltam.
Szóval, semmi érdekeset nem csináltam.
A tegnapi rajongóm ígéretéhez híven nem hívott (szerencsére).

 

Délután anyum segítségével kiszőkítettem a hajam és a hajszínezős lilával befestettem az egészet.
Egész klassz lett, majd kiderül, hogy meddig bírja.
Közbe anyum kicsit felhúzott, de nem szóltam semmit. Azt már megszoktam, hogy kapuzárási pánikja van és ezért muszáj extra rövid szoknyában járnia meg olyan kivágott felsőkben, hogy ha nem lenne rajta az sem lenne feltűnőbb…
De még így is vannak olyan megszólalásai, amik még nálam is verik a biztosítékot.
Most épp az alábbival: apával kicserélték a konyhabútor, aztán mondtam nekik viccből, hogy biztos megnyerték a lottót, abból volt rá pénz. Aztán anyum már vagy hatszor elmondta, hogy ha ő megnyerné a lottót, akkor először tuti, hogy a legjobb barátjának venne egy új autót (most épp nincs kocsija; valami kínja lett, nem tudom, mondta anya, de nem figyeltem). Nem is ezzel lenne a gond, ok mert ha én megnyerném a lottót, akkor tuti, hogy én is adnék a legjobb barátnőmnek belőle. De amíg a társaságában úgy viháncol, mint egy idióta kis tini lány addig legalább legyen már annyi esze, hogy legalább nem mond ilyeneket…

 

Este videó cseteltem kicsit párommal. Annyira jó volt látni.
Olyan jó volt beszélgetni vele.
Amíg beszélünk, addig nem kattog az agyam, nem gondolkozom a jövőn, nem töprengek azon, hogy mi legyen a következő lépés.
Csak ott vagyok, vele és tök jó minden.
Bejött neki az új hajszínem.
Aranyos, hogy amikor kócos, vizes hajjal és smink nélkül lát, akkor is engem lát a legszebbnek. Persze, az elején mindig ez van… aztán meg borul minden…

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!