“Ki akarná a bánatát megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet.”

Tegnap előtt Fültágító az én műszakomba túlórázott, így végre tudtunk kicsit beszélgetni. Így biztosra meg is tudtam, hogy exemhez tényleg odaköltözött a csaj (Fültágító párja jóba van exem új csajával). 
Ami elszomorító, hogy a csaj már most panaszkodik… Bár nem tudom, hogy melyikőjüket is sajnáljam jobban.
A csaj panaszkodott, hogy exem nem csinál otthon semmit meg, hogy alig marad pénzük és azt is ps játékra költi. Hát, igen, ez ilyen. A csajszi még azon is gondolkodott, hogy inkább elköltözik albérletbe.
Kicsit sajnálom a csajt (mert ilyen hülye vagyok…), mert amennyit hallottam az előző kapcsolatáról az sem épp úgy alakult, ahogy szerette volna.
Exemet is sajnálom kicsit, mert ha nem nő fel, akkor ez a kapcsolata is kifog nyiffanni…
Ha hiszitek, ha nem, de nem örülnék neki, ha szétmennének. Inkább idegesítene. Úgy értem, hogy ha már elhagyott, akkor legalább azt lássam, hogy volt értelme; hogy boldogok meg dúl a szerelem, meg ilyen baromságok…

Tegnap csuda jó napom volt. Három kolléganőmtől is kaptam csokit.
A kiséri kolléganőmtől csak úgy kaptam, nem volt oka.
A másik 2 kolléganőmtől meg azért kaptam, mert segítettem nekik. Igazából csak a munkámat végeztem, de gondolom, mivel nem úgy segítettem nekik, hogy közbe össze-vissza morogtam, így hálásak voltak érte.
Persze, nekem is jól esett a csoki, bár eszembe se jutott, hogy adniuk “kellene”.
Exemtől is kaptam áfonyás kekszet. Cserébe hagytam a fiókjában egy energiaitalt. Ennek kapcsán ma délelőtt beszéltünk is pár szót, de semmi extrát.

A tetoválós srác is írt. 
Írta, hogy többször is írhatnék neki… Az a baj, hogy mostanában rám ragadt az a szokás, hogy ha írok valakinek, valamit és nem reagál rá, akkor egy darabig nem írok az illetőnek. Ha ír, visszaírok és igazából nem haragszom. Csak úgy vagyok ezzel, hogy ha az előzőre nem írt semmit, akkor minek új üzit írni?
De amúgy nem idegeskedek ezen, pedig régen szétvert az ilyenektől az ideg. Barátnőmmel is van úgy, hogy beszélgetünk meg minden, aztán semmi elköszönés vagy hasonló, csak nincs több üzi egy darabig. Régebben ettől is a falnak mentem volna (meg mentem is csak nem vele kapcsolatban), de már nem zavar.

Kiakasztok mindenkit az állandó hajszín változtatásommal. Mondjuk eddig még nem kaptam negatív kritikát a mostani színre. 
Meg mondjuk, ha kapnék se igazán hat meg.
Most leragadtak annál, hogy a gyárban is sokkal csajosabban öltözök, aztán a hajammal már nem érnek rá foglalkozni.

Holnap nem dolgozok. Remélem, hogy kicsit tudok többet beszélgetni párommal, mert mostanában nem vittük túlzásba.
Amíg tesómnál voltam azért, most meg pont váltott műszakban dolgozunk.