Van az a pont, amikor az érzelmeknek már nincs jelentősége…

Tegnap a gyárban egész klassz napom volt. A melóval se volt sok gond. Mondjuk az egyik nő az állományvezetésen már nagyon utálhat. Van egy kolléganőm, aki a selejtek könyvelésével foglalkozik, aztán ha valamit nem talál a központi rendszerben, akkor jönni szokott hozzám, hogy nézzük már meg, mi lehet a gond. Átnézzük, aztán én írok az állományvezetésen lévő nőnek, hogy ha valamit át kell javítani a rendszerben, vagy ha valamiért valamit ő nem könyvelt le. És persze, mivel erről e-mailt kell neki írnom meg csatolnom kell hozzá képet is, így ugye az ő főnökasszonya is látja, ami igazából egyikünknek se jó, mert egy sárkány, aki mindenért pattog (az irodista kolléganőm is miatta akar elmenni máshova dolgozni).

A főnököm azt mondta, hogy a mostani hajszínem eddig a legjobb, ezt leírtam már? Jó volt ezt hallani és nem kifejezetten hiúságból. Inkább azért, mert ugye nem túl szokványos a hajam és még se azt kell elviselnem a főnökömtől, hogy beleszól meg kritizál az éppen aktuális hajam miatt (ami elég sűrűn változik).

Videó cseteltem párommal is, de nem volt túl jó kedvem. Mire elkezdtünk beszélgetni megfájdult a hasam is meg gondolom a hormonjaim is elkezdték a hülyeségeiket, és elég kedvetlen voltam.
Barátnőmmel is beszélgettem, face-en. Nemsokára talizunk. Remélem, ezúttal nem szívok az utazással, így hogy munka után megyek hozzá nem sok vészterv van buszlerobbanás meg hasonlók ellen.

A mai napom, hát nem is tudom, milyen volt. Fura. A főnökeim 9 óráig voltak kb. bent, aztán csak én meg exem volt irodán. Igaz, mindketten többet voltunk az üzemben, mint az irodában, de még is kicsit furának éreztem a szitut.
Eléggé beszédes kedvében volt.
Mondta, hogy a barátnője felmond a cégnél és tőle kb. 63 km-re megy dolgozni, így csak hétvégére jár haza. Volt a csajnak lova meg ért is hozzájuk, és valami olyasmi helyre megy dolgozni, ahol ennek hasznát is veszi. Mint ma megtudtam, augusztus elseje óta laknak együtt. Csak nekem furcsa, hogy a csaj már három hét után panaszkodott az exemmel való közös életre és most meg elmegy oda dolgozni úgy, hogy csak hétvégén jár haza? Persze, exem azt mondta, hogy pár hónap múlva, ha talál ott valami munkát, akkor felmond ő is és odaköltözik (gondolom anyujával együtt).
Aztán tesója jól felhúzta az agyát, így csak úgy dőlt belőle minden panasz. Mert se szó, se beszéd beállított tesója hozzájuk (exem meg ugye dolgozott) az élettársával meg a két gyerekkel, és hát, szépen fogalmazva is elég kritikus. Ráadásul mivel hónap vége van, így gondolom, hogy nem nagyon volt svédasztal otthon…
Szóval, csak mondta és mondta, és mondta.  Én meg úgy éreztem magam, mintha szíven döfne a jövőbeni tervivel, a „tudod, milyen tesóm” jellegű mondataival…
Legszívesebben mondtam volna neki, hogy tudom milyen, azt is tudom, hogy te milyen vagy, tudom minden elcseszett kis részletét az életednek, de persze, nem mondtam…
Mindig mire egész jól érzem magam, addigra jön valami, ami miatt megsajdul a szívem…

Amúgy ma a kiséri kolléganőmön meglepődtem. Hívott ma is szokás szerint kávézni és előtte pont mindketten bent voltunk az irodába (exem meg én, bár pont semmiről nem beszélgettünk), és erre azt mondta nekem, hogy ne cseverésszek vele, neki ne adjak esélyt, magamat meg ne zavarjam össze, mert mindketten tudjuk, hogy még a szívemben van…

Szív ügyek ide vagy oda, ha leszámol, betaníthatnának a helyére. Nem mintha sok esélyem lenne (nem nagyon van női programozó a gyárban).
Ha még is beraknak a helyére és szívni fogok minden nap, akkor valaki juttassa az eszembe, hogy én vágytam rá…