“Ha nincs fájdalom, az az érzékelés vége; minden örömünk alkudozás az ördöggel.”

 Tegnap előtt is éjszakás voltam. Egészen nyugis volt, azt leszámítva, hogy kicsit sokan másztak bele a magánzónámba.  Egy spagetti pántos felső volt rajtam, aztán kicsit megkergültek tőle egyesek. Pedig amúgy semmi kihívó nem volt benne, mert még csak mélyen kivágott sem volt.
Az egyik alapanyagos szabályszerűen belemászott a nyakamba. Még a hideg is kirázott tőle és nem jó értelemben. Tudom, hogy csak azért csinálta, mert tudja, hogy zavart, de akkor is.
Az egyik műszakvezetőm is feszt meg akarta masszírozni a vállamat, de inkább kihagytam a dolgot.
Az egyik kollégám is, aki elméletileg meleg, megölelgetet. Hát, tőle is a hideg rázott. Neki amúgy is a mániája, hogy ölelgeti a nőket egyfolytában. Néha már nem is vagyunk biztosak abban, hogy tényleg meleg, de állítása szerint az.

Tegnap már idegbajt kaptam, mert már 3 napja akarok hajpakolást csinálni, de egyszerűen nem jutottam el odáig. Az is csoda, hogy a körmöm kifestésére volt időm, bár az is épphogy megszáradt mire indulnom kellett munkába. A hajamnál is az volt inkább a baj, hogy nem akartam hajszárítózni, mert így is roncsolom épp eléggé. Kicsit jobban is hullik az egészségesnél. A hajszínezővel ugye nem is lenne gond, de elég sokat szőkítettem mostanában. Szóval, már éppen ráfért volna az ápolás (ma jutottam rá, hogy csináljak is pakolást).
Este anyumnak is sikerült kicsit felhúznia. Feszt azt hajtogatja, hogy kereszt anyum mennyi hülyeségé felhívja meg ilyenek. Aztán este átjött hozzánk kereszt anyum. Tudni kell róluk, hogy nekik annyiból áll a beszélgetés, hogy egyikőjük se figyel a másikra, csak igyekeznek túl kiabálni egymást. Én meg épp ledőltem még egy kicsit pihizni munka előtt, de szerintetek tudtam? Hát, nem.
Amúgy is kicsit nyűglődve készültem munkára, mert névnapom alkalmából kellett bevinnem sütit meg üdítőt. Szerintem ennek a szokásnak semmi értelme (az irodában a névnaposak visznek mindig be egy kis sütit meg üdítőt). De mivel semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy nem vittem semmit, így persze, vittem.

A gyárban meg is lepődtem, mert az irodai kolléganőmtől kaptam egy doboz bonbont. Tényleg nem számítottam rá. Elvégre engem se nagyon izgatott, hogy névnapom van és nem gondoltam, hogy bárkit is érdekel odabent.
De aztán éjfél után páran boldog névnapot kívántak meg neten is írtak (anyum volt ma délelőtt a legkeményebb: egy szóval nem kívánt boldog névnapot, de face-en írt üzit miközben mellettem ült).

A műszakvezetőm beszélgetős kedvében volt.
A hűségről beszélgettünk kezdésnek (valamelyik rádiócsatornán volt ez a téma, amit valamelyik nap hallott és onnan jutott eszébe). Mondta, hogy mennyire érdekes, hogy csak az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy egy párjuk legyen. Én ezt persze rögtön megcáfoltam, hogy igazából az állatvilágban is előfordul, hogy egy életre választanak párt (és hűségesebben, mint az emberek…).
Régebben azt olvastam, hogy az emberek 90 %-a megcsalná a párját, ha biztosra tudná, hogy nem derül ki. Szerintetek ez így van?
Aztán azt is beszéltük, hogy az is érdekes, hogy mindenkinek más számít megcsalásnak. Valakinek a flört is annak számít; van olyan, akinek a csók és van olyan, akinek a szex. És olyan is van, aki az érzelmi megcsalást sokkal fájóbbnak érzi.
A műszakvezetőm meg is jegyezte, hogy a fél év is elég hosszú idő, amíg újra találkozok párommal. Hát, eléggé. Kérdezte is, hogy szerintem párom nem fekszik le addig valakivel? Merthogy mivel, ha én itthon valakivel összejárnék, akkor azt simán megtudhatná a közös ismerősök révén, viszont, ha ő tenné ugyanezt, akkor azt senki nem tudná nekem elmondani. Én erre azt mondtam, hogy azt csinál, amit akar (persze, ha itthon lesz, akkor ez már nem így fog működni). Egyébként mondanám, hogy ismerem annyira, hogy tudjam, hogy hűséges lesz, de őszintén szólva az emberismeretem évről évre egyre rosszabb.
Azt mondta a műszakvezetőm, hogy ő úgy gondolta, hogy ennél konzervatívabb vagyok. Az vagyok. Csak épp olyan 3 hónap alatt kinőttem abból, hogy rögtön ellepjen a rózsaszínű köd meg foggal-körömmel ragaszkodjak bárkihez is. Ne értsétek félre, ez nem azt jelenti, hogy ha itthon lesz párom meg most is amíg csak neten tartjuk a kapcsolatot, nem törődöm a kapcsolatunkkal. Egyszerűen csak felfogtam, hogy magunktól kell boldognak lennünk, mert ha egy másik embertől várjuk el, hogy azzá tegyen, akkor az már régen rossz.

Ma még éjszakára megyek dolgozni, aztán két nap pihi. Végre lesz időm mindenre (legalábbis így tervezem).