„A szerelem olyan fényes és kiszámíthatatlan tud lenni, mint a hullócsillagok.”
Olivia Gladstone
Hétfő estefelé videócseteltem párommal. Nem sokat tudtunk beszélni, csak kb. egy órát, de már ennek is örültem. Épphogy haza ért melóból írt, hogy tudunk e beszélni akkor, mert később mennie kell anyujáért meg aztán vízért… Nos, a vizes dolog… Nagy szívás. Valami csövet elvágtak, aztán most nincs az egész városban a héten víz. Szóval, délután hazaér munkából (ha tud, beszél velem), aztán elmegy boltba, anyujáért melóba, utána meg megy a vízosztásra. Szegény, elég nyúzott volt. Kérdeztem tőle, hogy decemberben haza tud e majd jönni? Azt mondta, hogy igen, de azt még nem merte biztosra mondani, hogy akkor már véglegesen… Néha az az érzésem, hogy a házújításra össze is gyűlne a pénz, csak miattam nem jön haza hamarabb. Ez így szörnyen hangzik (tudom, visszaolvastam), de mindjárt megmagyarázom… Tudjátok, most azt fontolgatja, hogy bevállal egy másodállást, hogy még több pénzt tudjon addig összespórolni. Azt mondta most ahogy beszéltünk, hogy azt szeretné, hogy ne kelljen majd anyagi gondokkal küszködnünk… Nagyon tervezi már velem a közös életet. Ami egyfelől nagyon jó érzés, másfelől szörnyen rémisztő. Tudjátok, amikor beszélgetek vele, akkor olyan egyszerűnek látszik minden. Aztán, amikor csak így egyedül töprengek, akkor félek. Félek, hogy mi lesz, ha itt lesz, ha esetleg összeköltözünk, ha túl fontos lesz nekem… Szóval, kicsit parázok, de amúgy jó minden.
És, ha már a szerelemnél tartunk… Emlékeztek arra a kollégámra, akiről korábban írtam, hogy hajtott rám, és kedvelem is meg minden, de nem jönnék vele össze (és nem csak azért, mert van párja)? Tegnap egy műszakban voltunk. Mostanában nem nagyon láttam és nem is beszéltünk egymással. Szóval, gondoltam, hogy az az apró kis hülyeség részéről elmúlt. Kérdeztem tőle, hogy mi újság? Jól van e? Teljesen átlagos kérdés szerintem, mivel alapvetően amúgy mindig jóba voltunk. De ez nem így működik ezek szerint és néha komolyan úgy érzem, hogy belém zúgott…
Az egyik alapanyagos srácot szerintem a héten még szájba fogom vágni. Túlságosan belemászik mostanság a magánzónámba, amit kifejezetten rosszul viselek…
Az irodista kolléganőm (aki fel akar mondani) nem halad azzal a sráccal, aki tetszik neki. Sőt igazából csak rosszabb minden. Összefoglalóképpen: megtetszettek egymásnak, csevegtek egy csomót, de aztán itt megrekedt a dolog. A srác (aki mellesleg a kollégám) azt mondta, hogy mivel nem rég lett vége egy komolyabb kapcsolatának, így ő most nem akar belerohanni egy újabba (ezt megértem, gondolom, nem meglepő). Aztán hol beszélgettek, hol nem. Olyan se veled, se nélküled dolog volt ez. És az óta se lett jobb. Most nem beszélgetnek megint egymással. A kolléganőm azt is hallotta már, hogy az óta nem egy csajjal együtt volt… Hát, nem tudom. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy a srácnak is tetszik, mert bár előtte is normális volt velem, de mióta tudja, hogy jóba vagyok a csajszival az óta kenyérre tudnám kenni… Meg amúgy alapvetően egy kedves, jópofa srác. Csak szerintem miután kidobta a csaja nála is bekapcsolt ez a „élni akarok és jó így egedül” gomb. Ami nem olyan nagy baj, amíg nem ragad be a gomb…