„Legyen figyelmed az emberi kapcsolataidra. Keress annyi lehetőséget, amennyit csak tudsz, hogy az élet áramlásába bekapcsolódj.”
Olivia Gladstone
Mivel ma tudtam, hogy nem lesz olyan nagy a hajtás a gyárban, így besegítettem a technológusoknak a papírmunkában… Nem tudom, hogy írtam e, de hétközbe már mondta az egyikőjük, hogy meg kellene csinálnom. Jól fel is húztam rajta magam és elég morgolódva a tudtára adtam, hogy van ennél jobb dolgom is. Egyrészt tényleg tele voltam melóval; másrészt igazából az ő papírjaik rendezgetése nem az én dolgom. Tudjátok, tök jó, hogy engem elég okosnak tartanak ahhoz, hogy mindenfélét rám merjenek bízni, de néha azért nem bánnám, ha legalább az egyik kolléganőm még ilyen lenne, hogy ne kelljen hatszáz felé szakadnom… Nah, de szóval, ma egy másik technológus volt bent (aki egyébként szintén mondta a héten, hogy segíthetnék, ha úgy lesz időm; ő kicsivel tapintatosabban szokott fogalmazni) és kérdeztem tőle, hogy akkor mit is kellene megcsinálni. Mutogatta, hogy mi mindennel vannak elmaradva, de azt is mondta, hogy ha nem jutok a végére az se gáz. Mondjuk furcsa is lenne, ha számon kérnék rajtam, hogy mennyire haladok azzal, amivel ők el vannak maradva… Olyan héttől délig szó szerint fel se keltem az asztalomtól (az egyik dolgozó írt is messengeren, hogy amúgy ma dolgozok e?). Kb. két hónappal előre megcsináltam nekik a papírokat, szóval, addig nyugtom lesz. De, hogy utána milyen fáradt voltam. Lefáradt az agyam teljesen… (Persze, mindtől függetlenül a saját feladataim is készen voltak)
Műszak végén összefutottam Fültágítóval. Tök jó volt látni. Néha még most is olyan furcsa, hogy ennyire jóba lettünk. Nem gondoltam volna anno… Mondta, hogy majd írjak már rá, mert beszélni akar velem, aztán el ne felejtse. A buszon írtam is neki, hogy mizu. Kérdezte, hogy mikor lesz szabadnapom mostanában. Írtam, hogy mikor. Mondta, hogy elmehetnénk moziba meg ott is aludhatnék. Naná, hogy benne voltam. Mondta, hogy kikönyörög egy szabit az én pihenőnapomra, aztán akkor megbeszéljük a részleteket. Utána csevegtünk a gyárról, még fel is hívott kicsit. Persze, exem is szóba került. Meséltem is neki, hogy a barátnője most épp miért féltékeny rám. Ő meg mesélte, hogy még mindig nagyon panaszkodik a csaj a közös életre Fültágító párjának, aki egyébként utálja exem. Mondta is párja, hogy egy hibát kövessen el exem és már ajánl is valaki mást a helyére. Ezért szoktam mondani exemnek, hogy gondolja meg, kivel flegmáskodik…
Így viszont írtam a tetoválós srácnak, hogy 14.-én tuti nem megyek folytatni a tetoválást. Néztem, hogy munka előtt (mert éjszakás leszek) nem e át tudnék menni hozzá, ha neki is jó esetleg, de pocsék oda a közlekedés. Annak is örülhetek, ha pihenőnapomon eljutok (ha egyszer egybe esik a pihenőnapom a neki alkalmas nappal). Remélem, nem haragszik meg. Mondjuk azt nem írtam még meg, hogy miért nem érek majd rá, de biztos, kérdezni fogja.
Anyummal meg apummal elmentem húgomékhoz. Apum hamarabb elment, anyum megvárta, hogy hazaérjek. Odafelé meg hazafelé végig anya panaszkodását hallgattam. Én értem, hogy már nem szeretik egymást, de miért teszik egymás életét még nehezebbé? Szörnyen lefárasztott, pedig már nem is reagáltam semmire, amit mondott…