„Az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.”

Barátnőmnek új frizurája van, vágatott belőle. Nagyon klassz lett; szépít az egyébként is szép arcán.
Kérdeztem tőle, hogy párjának tetszik e, bár mire a mondat végét leírtam, már éreztem, hogy ez buta kérdés volt. Ahogy barátnőm fogalmazott, ha kopasz lenne, neki akkor is tetszene. És tényleg így van.
Mondta barátnőm, hogy teljesen megérti, hogy miért vagdosom annyit a hajam.
Én most megint nem vágtam egy ideje, de lassan már kell hátul egy picit. Meg festenem is kell lassacskán. Még kitartok a világos lila hajszínem mellett. Néha úgy felmerül bennem, amikor nyűgösebb vagyok, hogy inkább befestem tartós hajfestékkel, hogy ne kelljen minden nap festegetni, de hát, az nem is én lennék.
Múltkorában az orr piercingen gondolkodtam, mert az mindig tetszett, de nem tudom, hogy jól állna e.
Tudjátok, mindig annyit variálom a külsőmet, hogy ne érezzem olyan szűkösnek a saját bőrömet, de lassan már nem tudok mit változtatni magamon…

A tetoválós srác nem írt azóta, hogy lemondtam a nem lefixált esetleges időpontunkat. Szóval, most nem tudom, hogy mi a helyzet a párjával (vagy inkább expárjával). Legutóbb úgy állt a dolog, hogy szakítanak meg a csaj el is költözik tőle, amint tud. Nem tudom, hogy az óta alakult e valamit a dolog pozitív irányba…

Odabent a gyárban egész nyugis éjszakám volt, főleg a délelőttökhöz képest. Bár már most akad egy dolog, amit le kellene leveleznem hétfőn.
Magyaráztam a kolléganőimnek, hogy miért is kellene letisztázni a dolgot az irodista nővel, de komolyan mintha a falnak beszélnék.
Néha teljesen úgy érzem, hogy négyünk közül csak engem érdekel…
A műszakvezetőnőm szerencsére egészen le volt nyugodva. Az új, fejlesztés alatt álló program miatt morgolódott, de az nem is csoda. Múltkor emiatt a program miatt kellett elmennem oktatásra, de semmi hasznosat nem mondtak. Egyébként is még lehet 1-2 év kell, mire normálisan működni fog, de addig is már most használjuk. Szóval, a lényege az, hogy semmi nem működik még benne, de azért használjuk ezerrel.
A műszakvezetőnőm mondta, hallott olyat, hogy ha exem elmegy a gyárból, akkor az új műszakvezetőt tennék be programozni, viszont akkor vagy tizenketteznie kellene a maradék két műszakvezetőnek, vagy szerezniük kell egy újat. Persze, ez még csak pletyka. Emellett azt is hallottam, hogy a logisztikán az egyik csajt is programozónak szánják, ha úgy alakul. Annak örülnék, mert nagyon rendes és lelkiismeretes a csajszi.

A lakatos pasas meghívott az éjjel kávézni. Vagy is pontosabban egész éjjel hívott,  hogy menjek vele kávézni, aztán olyan hajnali fél négy körül belementem.
Mondta, hogy ma már nem fog dolgozni, mert a kislánya most vele lesz a hétvégén. Mennek majd a búcsúba. Meg mesélte, hogy vett neki egy bicajt, aztán azt is most fogja oda adni neki. Nagyon szereti a kislányát.
Arról nem kérdeztem, hogy a párjával (nem tőle van a kislány)rendeződött e a múltkori tartozásos dolog, amiről a párja „elfelejtett” szólni neki. Egyébként sem szeret a párjáról beszélni velem. Mondjuk ez annyira nem csoda, elvégre le akar velem feküdni.

Az a kolléganőm  váltott le, akit anno én tanítottam be és akinek annyira zűrös egy ideje a magánélete. Mondta is, hogy lehet nem sokáig lesz már együtt párjával (bár ezt már hallottam párszor).
Mesélte, anyósa kiosztotta, mert azt mondta a párjára, hogy részeges. Amiben mondjuk van némi igazság és az sem lehet túl kellemes, hogy akárhányszor berúgott mindig felhívta a kolléganőmet, és szakított vele. Aztán kijózanodott és minden rendben volt.
Viszont a kolléganőm se nagyon tudja, hogy mit akar. Talán azt kellene először tisztáznia.

Reggel ahogy hazaértem, egyből lefeküdtem aludni. Tíz körül csipogott a telóm. Párom írt, hogy kialudtam e magam, de csak akkor írtam vissza, amikor délben felkeltem. Gondolom, elfelejtette, hogy most éjszakás vagyok.
Tegnap írta este, hogy mennek lóversenyre. Küldött magáról képet; nagyon elegáns volt…
Múltkor anyumékról beszélgettünk, hogy most feszt a válást hajtogatják, aztán mondta, hogy ha ő elvesz valakit, akkor soha nem fog elválni tőle (csak szerintem kicsit merész ezt kijelenteni?). Erre mondtam neki, hogy hát, az nem csak rajta múlik, hogy lesz e válás vagy sem. Erre mondta, hogy miért akarna a párja válást, ha boldoggá teszi? Én meg erre a szokásos párkapcsolati optimizmusommal rávágtam, hogy mi van, ha mással akar boldog lenni? Elismerte, hogy azzal tényleg nem tudna mit kezdeni.
Nem bántotta meg a reflex válaszom, de azért én visszaszívtam volna…
Legutóbb nem sokat beszéltünk, mert szegény lebetegedett, és elzavartam pihenni, miután megtudtam, hogy a csevegésünk után még boltba is megy, aztán főznie is kell.
Még 3 hónap és, ha minden jól megy, akkor hazaköltözik. Az már nem is olyan sok…