Valamelyik nap beszéltem pár szót Fültágítóval (tegnap előtt azt hiszem). Tudjátok, azért néha örülnék neki, ha nem tudnék mindent exem barátnőjéről. Ha nem tudnám, hogy miket mond exem háta mögött; ha nem tudnám, hogy a csaj kavar az exével. Tudjátok, néha jó nem tudni ezt-azt… Tegnap bent volt exem túlórában este hatig, így 4 órát az én műszakomban is dolgozott (hogy ma csak 10-ig kelljen bent lennie és többet tudjon a barátnőjével hétvégén együtt lenni). Segített is nekem az egyik munkámban, aztán ahogy néztem vacakolni az egyik táblázattal olyan rosszul éreztem magam. Legszívesebben mondtam volna neki, hogy ne csinálja ugyanazt, mint én a mi kapcsolatunkban. Ne higgye vakon, hogy ha ő felhőtlenül boldog, akkor tuti, hogy a másiknak is minden tökéletes. Attól félek, hogy majd az lesz, hogy a csaj után megy, a gyárból leszámol, az albérletét felmondja, aztán meg gondol egyet a csaj és dobja… Sokat kattog az agyam, hogy talán mondanom kellene neki valamit, mert szakítás és fájdalom ide vagy oda, de csak barátok vagyunk… De aztán mindig arra jutok, hogy az exe vagyok. Én vagyok az utolsó ezen a világon, aki beleavatkozhat a kapcsolatába…
Tegnap műszak elején Fültágító írt nekem, hogy tudnék e neki segíteni. Írtam neki, hogy valamennyit tudok, de az éjszakás jobban ráérne igazából. De aztán mondta, hogy múltkor már meg akarta csináltatni vele, de nem boldogult a dologgal. Szóval, így neki álltam megcsinálni. A géptől műszak elején meg műszak végén keltem csak fel, és még így sem végeztem (főleg, hogy meg se tudtam volna én se csinálni, ha exem nem állítja be a programot). De elég sokat meg tudtam belőle csinálni, szóval, nem volt gond. Csak engem zavart, hogy annyit ültem a gép előtt, hogy majd kifolyt a szemem és mégsem végeztem.
Műszak után meg jó kis hányingerem volt, mert egész műszak alatt egy Monstert ittam meg egy fél csokit ettem, amit exem az orrom alá nyomott (adott egy almát meg egy nyalókát is, de azok csak a táskámba kerültek be). Szóval, a buszon csak abban reménykedtem, hogy nem fogom elhányni magam…
Ma is felkeltem, gyorsan ettem pár falatot, boltba mentem, aztán főztem (mert úgy látszik senkit nem érdekel rajtam kívül, hogy nincs itthon főtt étel). Párommal se tudtam se tegnap beszélni, se ma. Kicsit kezdek nyűgös lenni…