„A hormonok erős drogok. Hacsak nem mondjuk meg nekik, hogy mit akarunk, visszaütnek.”

Már olyan 1-2 napja érzem magamon, hogy mintha kicsit hullámzó lenne a hangulatom, de csak a tegnapi nap után jutott eszembe, hogy ránézzek a naptáramra.
Ez a hullámzó hangulat és az, hogy ritka pocsék egy napom volt nagyon jó kombináció volt, gondolhatjátok…

Még amikor bementem dolgozni, akkor nem is volt gond. Jó kedvem is volt (már amennyire az ember jó kedvű lehet attól, hogy vasárnap is dolgozik)…
De aztán jöttek a gondok…
Este hatig ráadásul olyan lakatos volt bent, akivel képtelenség normálisan együtt dolgozni. Nem érdekelte semmi, legalábbis a munkával kapcsolatban, mert persze az érdekelte, hogy nem akarok e lefeküdni vele. Hát, nem akartam, így nem is érdekelte semmi.
Mire hatra jött a váltás és egy másik lakatos csapat jött be dolgozni, addigra már sík ideg voltam, mert 60-szor átvariáltam, hogy melyik gép menjen, melyik álljon meg, mi, mikor induljon el.
Nem akarom bántani az új műszakvezetőt, de délelőtt nem nagyon lehetett képbe. Délután velem is olyan gépet akart elindíttatni, amihez nem is volt alapanyag. Később már fel se hívtam, hogy épp milyen probléma van, mert úgy se lettem volna kisegítve vele…
Hat után megint át kellett egy csomó mindent variálni, aztán mire kezdett minden jó lenni, addigra kaptam egy telefont, hogy éjszakába nem jön az egyik dolgozó…

Kimentem cigizni, aztán pont kijött az egyik lakatos is. Öntött belém egy kis lelket, igazán hálás voltam érte.
Mondta, hogy ne idegeskedjek, mert mindent megtettem azért, hogy minden jó legyen. Ha lesz valami gáz, akkor azt maguknak köszönhetik (mármint a főnökök), mert nem tudták normálisabban leszervezni a hétvégét.
Mert oké, hogy arról senki nem tehet, hogy tönkre ment az egyik gép. De hogy arra se figyeltek, hogy miből, mennyi alapanyag meg csomagoló anyag van.

Szóval, nagyon nem éreztem magam kellemesen.
Reggel kicsit paráztam is, hogy majd hívnak, hogy valami nem volt jó, de nem hívtak.
Most meg olyan fáradtnak érzem magam. Teljesen le vagyok merülve.

Jah, egyébként a másik lakatos pasas se áll most szóba velem, persze azért, mert nem feküdtem le vele…
Tisztelet a kivételnek, de ti, pasik nem könnyítitek meg az életet…

Ma már azért kicsit stabilizálódott a hangulatom. Remélem, hogy ez így is marad…

Kicsivel kevesebb, mint 3 hónap múlva haza jön párom, ha minden igaz.
Tudjátok, néha bűntudatom van miatta. Mármint, hogy ennyit foglalkozok exemmel, közbe meg várom, hogy hazajöjjön. Tudom, hogy nem kellene vele törődnöm és biztos bántaná is páromat, ha tudná pl. hogy mit összeaggódok azon, hogy megszívatja e a csaja vagy sem…
Persze, tudom, hogy alapból is ilyen vagyok. Sokszor törődöm olyanokkal is, akikkel nem feltétlenül kellene.