„A barátság nem hallható, nem látható, mégis fontosabb minden vagyonnál.”

Tegnap csak nem volt időm összepakolni a cuccaimat, szóval, ez mára maradt. Pedig nem szeretem úgymond az utolsó pillanatra hagyni.
Ráadásul most is csak ötkor tudtam neki kezdeni a pakolászásnak, mert amikor haza jöttem, akkor még anyával elmentünk boltba. Végig panaszkodta az egész utat. Amikor ugye apával voltam itthon, akkor mindig csináltam reggelit, aztán most apa panaszkodott anyának, hogy hát, nem nagyon tud mit enni (még nincs kész az új fogsora, bár akkor se nagyon evett, amikor meg volt…). Aztán anya kérdezte tőle, hogy hát, akkor mit csináljon neki enni és apum mondta, hogy én rántottát csináltam neki, és azt meg tudta enni. Erre anyum begurult ezen, merthogy neki nincs kedve rántottát csinálni apumnak minden nap. Nem reagáltam semmit erre, aztán mondta anyum, hogy én nem húztam volna fel magam ezen? Erre visszakérdeztem, hogy: azon, hogy a férjem nem tud rágni és ezért rántottát kér tőlem? Mondom, hogy nem, de a ti kapcsolatotok nem normális. Azt már nem tettem hozzá, hogy nem, ezen egy szerelmes ember sem húzná fel magát, mert természetes lenne…

Amikor hazaértem ettem pár falatot, aztán megetettem az állatkáimat. Az egérkémnek ilyenkor mindig annyi kaját adok, hogy elég legyen, amíg nem vagyok itthon. Ha nagyon muszáj anya is megeteti, de jobb így. Elég, ha a macsekot meg a kutyusom megetetik.
Neten láttam egy tök jó kis egér ketrecet. Szerintem meg is rendelem majd. Két szintes, de nem tudom most pontosan, hogy mekkora, azt majd megnézem még, de szerintem klassz lesz neki. Szeretem a rágcsálókat.

Nah, és utána összepakolásztam a cuccaimat, nagyjából. Még majd a sminkemet meg hasonlókat kell eltennem, de azt majd reggel, mert az még kelleni fog (meg most épp szárítom a körmömet; nagyon fain lett).
Beszéltem barátnőmmel is pár szót. Nem sokat, mert épp dolgozott, aztán nem akartam én se nagyon zavarni. Elvégre holnap úgy is talizunk, ki tudjuk kicsit beszélni magunkat a következő találkozásig.

Az utazástól kicsit most parázok…
Busszal szoktam ugye menni mióta itthon lakok, mert a vonatállomáshoz jó egy órát kellene sétálnom, aztán így inkább a buszt választom.
Odafele nem is olyan necces, mert csak egyszer kell átszállnom és a csatlakozás sem rossz, mert 15 perc van az érkezés-indulás között, szóval, ha késik kicsit a busz, akkor se állok még olyan rosszul.
Hazafelé kicsit rosszabb lesz. Mondjuk gondoltam is, mert a vasárnapi közlekedés mindennel rosszabb. Ott már két helyen szállok át (Szentes, Csongrád), aztán Szentesnél aggódom kicsit, mert ott csak 8 perc lesz az érkezés-indulás között.
De majdcsak nem késem le a csatlakozásaimat.
Kár, hogy nem tudok most majd olyan sokat ott lenni, de majd jövőhónapban kicsit többet.
(Huh, el is felejtettem megnézni, hogy ki jelölte be a programtervére, hogy ott lesz…)