Életem puzzle darabjai

„Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

  Nah, csak eljutottam idáig is, hogy írjak. Persze, már korábban is akartam, de aztán lebetegedtem.   Pénteken pihenős voltam és úgy terveztem, hogy elmegyek majd húgomhoz. Reggelre viszont elég rosszul lettem. Így a nap nagy részét az ágyban töltöttem. Nem nagyon akartam megkockáztatni, hogy még rosszabbul legyek, mivel tudtam, hogy szombaton délelőttös leszek. Még… Tovább »

„Nem kell száz barátra szert tenned, csak legyenek igaz barátaid, akikkel százszor annyit tudsz törődni. Nem baj, ha csak egy van, de vele egy örökké tartó barátságon át törődhetsz.”

  Nah, megint itt vagyok. Szombattól ugye barátnőmnél voltam, szóval, azért voltam ennyire eltűnve. Tegnap pedig amikor hazaértem, akkor már nem voltam olyan állapotba, hogy leüljek blogolni, de majd erre is kitérek, hogy miért is… Szokás szerint biztosan elég káoszos lesz ez a bejegyzésem is, de majd csak követhető lesz, nagyjából…   Szombat reggel végeztem… Tovább »

„Az utazás néha nehéz, és talán az út sincs tökéletes állapotban, de végül odaérsz.”

  Valamelyik nap a két balhézós kolléganőm úgy szétoltották egymást messengeren, olyan rondán beszéltek egymással, hogy azt még idézőjellel sem fogom visszaismételni. Elég durva volt. A másik kolléganőmmel (akit anno én tanítottam be) inkább nem is írtunk hozzá semmit. Így van némi feszültség köztünk. Az egyik tervezett szabimat átírtam másik napra. Kolléganőmmel megtárgyaltam, mert ugyan… Tovább »

„Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.”

  Vasárnap ugye dolgoztam délelőtt, aztán visszamentem túlórázni éjszakába. A pénz se fog rosszul jönni, így a fűtésszezon meg a Karácsony előtt, meg a hétfő délelőttös kolléganőmnek se kellett így a plusz papírmunkával szívnia. Igaz, hogy már a buszon felhúzott az egyik nő, de ezt leszámítva nagyon békés, sőt igazán unalmas volt. Előre is dolgoztam… Tovább »

„Amikor mások sokkal jobban bíznak bennem, mint én saját magamban, akkor nem adhatom fel.”

  Már megint olyan rég írtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem… Azt hiszem, hogy valamelyik bejegyzésemben említettem (talán pont az előzőben), hogy van egy srác, akinek tetszem. Aztán valamelyik nap beszélgettünk messengeren, meló után. Egész nap olyan nagyon világvége hangulata volt és gondoltam, csak megérdeklődöm, hogy mi a gondja-baja. Szóval, így beszélgettünk kicsit. Mondjuk… Tovább »

„Bizony, akkor is történik valami – ha éppen nem történik semmi.”

Huh, már nem is emlékszem, hogy miről írtam utoljára. Nem nagyon volt időm délelőttönként, kb. semmire (délután meg ugye dolgoztam). Nah, de majd mindjárt összekaparom a gondolataimat…   A munkában nem volt semmi extra. A héten egész nyugi volt odabent. Persze, ez alatt azt értem, hogy nagyon gázos dolog nem volt, nem azt, hogy nem… Tovább »

„Vannak dolgok, amikre nem lehetünk hatással, amik csak úgy megtörténnek. Egyesek sorsnak nevezik, mások tiszta balszerencsének.”

  Tegnap nem volt valami nagy szerencsém a gyárban, de persze már megszokhattam volna. Hétvégén, ha nincs bent egy főnök sem, akkor sose megy minden simán…   Szóval, már a műszakkezdés se ment teljesen simán. Az egyik dolgozó nem volt egy gépre se kiírva, mert a műszakvezető elfelejtette felírni, hogy megengedte neki, hogy bejöjjön. Így… Tovább »

„Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.”

Mostanában szoktam egy netes oldalról rendelni cuccokat, aztán múlt hónapban is mondta anya, hogy rendeljek már neki is egy felsőt. Hát, jó, mondom, nekem nem kerül semmibe. Aztán tegnap mondta, hogy nézzünk már neki valami csipkés fűzőt… Gondoltam magamban most komolyan? Minek? Mert, hogy nem apa miatt akar venni az tuti… Majdnem meg is kérdeztem… Tovább »

„Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk.”

  Azt hiszem, hogy legutóbb írtam, hogy le lettem a gyárban tolva. Nem lett belőle gáz, csak az egyik műszakvezetőm most nagyon szeret mindenkit minden tévedéséért lecseszni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdemeltem meg a letolást. Csupán nem feltétlenül kellett volna arra játszania, hogy a lehető legrosszabbul érezzem magam miatta… „Ha sikert akarsz… Tovább »

„Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.”

  Szombaton indultam el barátnőmhöz. Olyan hideg volt itthon, hogy majd megfagytam mire kisétáltam a buszmegállóba. Egy helyen kellett csak átszállnom, de ott is megszívtam. Ugyan is lerobbant az a busz, amire átszálltam volna. Így később értem barátnőmhöz. De legalább oda értem. A két kislánya is otthon volt most a hétvégén. Nem tudom, hogy mikor… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!