„Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.”

Szombaton indultam el barátnőmhöz. Olyan hideg volt itthon, hogy majd megfagytam mire kisétáltam a buszmegállóba.
Egy helyen kellett csak átszállnom, de ott is megszívtam. Ugyan is lerobbant az a busz, amire átszálltam volna. Így később értem barátnőmhöz.
De legalább oda értem.

A két kislánya is otthon volt most a hétvégén.
Nem tudom, hogy mikor tudja majd végre lezárni barátnőm ezt az egész válásos dolgot. Nagyon sokat bonyolít rajta az exférje, de nem látok benne sok logikát, hogy miért. A gyerekek érdekeit nem nézi, normálisan semmit nem lehet vele megbeszélni. Szerintem már ő maga sem tudja, hogy mit akar, csak már nem engedi az egoja, hogy visszavonuljon…

Négy háziállattal bővült a kis családjuk; két hörcsöggel és két kis cicával.
A kis hörcsögök nagyon kis édesek és szerencsére igazán szelídek. Annyira aranyosak. El is határoztam, hogy Bonbonra (a fehér egerem) ideje kicsit több időt szánnom és kézhez is szoktatom.
Voltunk barátnőmmel egy kisállat felszerelés boltba (van amúgy valami normális elnevezése az olyan boltoknak, ahol kis állatokat nem lehet venni, de nekik való felszerelést igen?). Vettem is ott pár cuccot az állatkáimnak (itt egy értelmes ilyen bolt volt, de az már bezárt). Vettem: a kutyusnak és a macseknak is vitamint, egy száraz sampont, az egérkének fogkoptatót meg szárított halat (barátnőmtől tudtam meg, hogy a hörik is szeretik; és ahogy később kiderült az egerem is imádja).
Mondtam is barátnőmnek, hogy a fél fizetésemet el tudnám költeni ott. Esküszöm, jobban esett, mintha egy ruhát vettem volna magamnak.
Barátnőm is vett a cicusoknak egy-két holmit. Azzal a két cicával nagyon jó jártak. Igazi gyerekbarát, aranyos kis szőrpamacsok.

Barátnőm párja is otthon volt most. Nagyon nem könnyű így együtt élniük. Úgy értem, hogy a párja nagyon sokat van ugye távol. Aztán, amikor haza jön, akkor kell egy kis idő, amíg újra egymásra hangolódnak.
De amúgy aranyosak együtt meg össze is illenek. Két kis bolond.
Párja sokat változott, mióta ismerem. Ezt nem miatta jegyzem meg, hanem amiatt, mert ez furcsa nekem. Nem az, hogy változott (mindenki változik), hanem az, hogy ez feltűnt. Úgy értem, hogy nekem nem nagyon szokott feltűnni, ha valaki változik, mert annyira alkalmazkodom mindenkihez.

Barátnőmmel scrabble-lel is játszottunk. Jó régen játszottunk már együtt ezzel és ez meg is látszott rajtam. Nem szárnyaltam benne. Mondjuk úgy általában inkább esélyes, hogy nyer, mint én, de most éreztem is magamon, hogy nem akar az agyam ráállni. Pedig nagyon szeretem, jó játék.

Vasárnap reggel már olyan öt körül felébredtem, de ugye akkor még nem keltem fel, mert minek keltem volna?
Aztán hét előtt valamivel felébredt barátnőm legkisebb lánya és gondolom, hogy mivel barátnőm meg párja még aludtak, így bejött hozzám, mellém feküdni. Annyira kis édes volt, hogy legszívesebben elpityeregtem volna magam. Jó lehet erre ébredni reggelente…
Hozott magával két plüss állatot is, aztán azzal játszottunk, meg a hajamat akarta mindenáron lófarokba kötni (mármint a hosszabbik részét).
Szóval, rettenetesen aranyos volt.
Később a tesója is felkelt, aztán ő is bejött hozzám.
Két kis tündérke. Imádom őket.
Barátnőm mindig kérdezi, hogy nem baj e, hogy ha épp nem megyünk sehova, hanem „csak” náluk vagyunk a gyerkőcökkel, de sose bánom. Nagyon szeretem őket.

Mondtam barátnőmnek, hogy mostanában gondolkozom azon, hogy talán még is jó lenne egyszer letenni a jogsit.
Eddig eléggé ellene voltam, hogy én soha nem akarok kocsit vezetni. Úgy voltam vele, hogy azért ahhoz, hogy biztonságosan vezessen az ember nem árt, ha nem retteg minden döntéstől (vezetés közben azért nem árt, ha gyorsan tudunk reagálni).
Mondjuk ettől még most is félek kicsit, de nem feltétlenül érzem azt, hogy ne tudnám megoldani.

Most olyan nagyon sok időt nem tudtunk együtt tölteni, mert ugye már délután el kellett indulnom haza.
Hazafelé szerencsére minden busz menetrend szerint jött.
A komfortérzetem némileg csökkent Jászapátitól, mert rengeteg diák szállt fel. Gondolom, hogy mentek vissza a kollégiumba.
De a lényeg, hogy épségben haza jutottam.

Nem is sok kedvem volt dolgozni menni éjszakába és, ha tudtam volna, hogy ma reggel le is leszek tolva, akkor inkább be se megyek.
Nem túl realista elvárás, hogy ha azt várják, hogy én soha nem fogok tévedni…