„Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.”

Mostanában szoktam egy netes oldalról rendelni cuccokat, aztán múlt hónapban is mondta anya, hogy rendeljek már neki is egy felsőt. Hát, jó, mondom, nekem nem kerül semmibe.
Aztán tegnap mondta, hogy nézzünk már neki valami csipkés fűzőt…
Gondoltam magamban most komolyan? Minek? Mert, hogy nem apa miatt akar venni az tuti…
Majdnem meg is kérdeztem tőle, hogy minek az neki, de aztán mégse.
Ma is meg tegnap is feszt arról mesélt, hogy a pasi barátja most vesz új autót és, hogy mennyire klassz autó, meg mennyire örül neki a pasas.
Néha úgy beolvasnék neki, de aztán mindig arra jutok, hogy inkább nem bántom. Semmi értelme nem lenne. Apával már úgy se lesz jó a kapcsolatuk. Ha ettől picivel boldogabb, hát, legyen.
Talán kicsivel kevésbé bántana, ha tudnám, hogy apának is legalább van egy dolog az életben, ami kicsit boldoggá teszi. Bármi, csak lenne valami…