„Amikor mások sokkal jobban bíznak bennem, mint én saját magamban, akkor nem adhatom fel.”

Már megint olyan rég írtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem…

Azt hiszem, hogy valamelyik bejegyzésemben említettem (talán pont az előzőben), hogy van egy srác, akinek tetszem.
Aztán valamelyik nap beszélgettünk messengeren, meló után. Egész nap olyan nagyon világvége hangulata volt és gondoltam, csak megérdeklődöm, hogy mi a gondja-baja.
Szóval, így beszélgettünk kicsit. Mondjuk mondta, hogy lehet, hogy törli a face-t meg a messengert, mert legutóbb valakivel beszélgetett (nem mondta, hogy kivel), megbízott az illetőbe, ez a személy meg kifényképezte a beszélgetést és megmutatta valakinek, akinek nem akarta a srác. Mondtam neki, hogy én nem fogom megmutatni senkinek; azt mondta, tudja, hogy megbízhat bennem.
Kérdezte tőlem, hogy mi a titkom, hogy csinálom, hogy mindig mosolygok. Mondtam, hogy nincs titok, nem azért mosolygok mindig, mert jó kedvem van mindig, hanem azért hogy mindenki másnak az legyen. Azt mondta, hogy olyan 2 éve még ő is ezt csinálta, de már nem akar ilyen lenni…
Ma is még a gyárban felhívott telefonon (hát, a számomat nem tőlem tudja…), hogy elfogyott a gépnél az egyik címkéje (fel se ismertem először a hangját) és sürgősen kellene neki. Vittem is neki, bár mint kiderült annyira azért nem kellett sürgősen, de azért megjegyezte, hogy aranyos a hangom.
Nincs kedvem még egy kellemetlen beszélgetéshez arról, hogy ki, miért nem az esetem…

Szombaton exem is dolgozott. 10 után majd szétuntuk az agyunkat is.
Mutatott a telóján egy videót arról a PS játékról, amit most legutóbb vett. Klassz kis játék.
Ha beleszólhatnék, hogy mit, hogyan csinál, akkor azért megjegyeztem volna neki, hogy teljesen hülye, de így nem tettem. Úgy értem, hogy a banki levonások után 75 ezre maradt és ebből még nem fizette ki a 60 ezres albérletet, de ilyen marhaságokat azért vesz.
Ma az egyik kollégám megjegyezte, hogy mostanában nagyon el van magától szállva. Hát, nem tudom, tényleg vannak meredekebb megszólalásai, de nem hiszem, hogy sokkal „rosszabb” lenne, mint eddig. Talán csak azért nem volt eddig ilyen, mert tudta, hogy én meg mindenkivel milyen kedves vagyok és sose örültem annak, ha ok nélkül gorombáskodott mindenkivel.
Jah, egyébként Fültágító azt hallotta, hogy ki akarják tenni az albérletből. Pletyka szinten hallotta az egyik sráctól, de nem hinném, hogy megbízható lenne plusz, akkor exem már totál idegbeteg lett volna egész nap.
Az előbb említett pasas mondta, hogy múltkor, amikor exem „kegyeskedet” szóba állni vele, akkor teljesen kiakadt rajta. Exem panaszkodott, hogy milyen fáradt, mert hogy munka után még mennyi dolga van otthon. Megjegyezném, hogy a kollégánk negyven fölött van, családja van, feszt túlórázik meg maszekol, és még otthon se csak ül a babérjain. Szóval, kicsit kiakadt ezen a kollégánk, hogy mit gondol, más nem ezt csinálja…
Egyébként ezelőtt sose beszéltem vele exemről. Ha nem muszáj, akkor inkább hanyagolom a témát. Ma kérdezte is, hogy végül is ki szakított, kivel meg miért (de persze, hozzátette, hogy nem muszáj válaszolnom). Talán gonosz volt a válaszom, de azt mondtam, hogy ő szakított, mert a mostani barátnőjét szereti és én útba voltam.

Az új műszakvezetőmmel voltam most végig, amíg délelőttös voltam. Most azért néha táncolt az idegeimen meg a főnök is kicsit felhúzott…
Tudjátok, írtam, hogy van most egy nyomtatvány, amit a műszakvezetők töltenek helyettünk pár napja. Már az is erősen sértette az egómat, hogy a főnök úgy gondolja, hogy ők majd jobban csinálják (holott jószerével azt se tudják, hogy mit irkálnak). De nem is ezzel húzott fel. Tudjátok, nagyon jókat szoktam derülni azon, amikor valamelyik műszakvezető dühöng, hogy milyen profin le tudja őket nyugtatni. Úgy csűri-csavarja a szavakat, hogy az ember észre sem veszi, hogy igazából nem ad igazat, de valahogy úgy érzi az ember, mintha igen. Szóval, ez tök jó, kivétel, ha azt veszem észre, hogy velem is ezt próbálja csinálni. Sért kissé, hogy ennyire manipulálhatónak hisz…
Az új műszakvezetőm azzal húzott kicsit fel, hogy mivel hétvégén nincs bent műszakvezető, így ilyenkor nekünk kell a korábban említett nyomtatványt kitölteni és úgy magyarázta (mellesleg rosszul), hogy hogyan töltsem ki, mintha most csinálnám először.
De nem adtam ennek az érzésnek jelét. És nem, nem azért, mert konfliktuskerülő vagyok. Hanem azért, mert egyrészt tudom, hogy nem cseszekedni akart velem; másrészt, engem tart a legértelmesebbnek az irodisták közül, így elnézem neki.

Ma a főnök is benézett, hogy minden rendben van e. Szerencsére minden rendben volt, nagyrészt. Ami nem, az meg technikai ok miatt nem stimmelt. Egy ilyen technikai probléma miatt mondta is a főnök, hogy írjak már a rendszergazdáknak, hogy hétfő délelőtt nézzék már meg, hogy mi lehet a probléma oka. Amúgy szereti az ilyen levelezgetős dolgokat rám bízni, úgy vettem észre.
Kérdezte, hogy akkor ma hogyan is dolgozok? Mondtam, hogy délelőttbe a saját műszakommal leszek és visszamegyek éjszakára a kolléganőm helyett; hétfőn úgy is pihenős leszek, így az állományvezetés sem fog szólni miatta. Mondtam a főnöknek, hogy nem akartam a hétfő délelőttös kolléganőmet megszívatni azzal, hogy egy csomó papírmunka rámaradjon amiatt, hogy éjszaka nincs senki bent.
Erre mondta a főnököm, hogy ez pozitívum, hogy így meg tudtuk oldani a helyettesítést meg, ahogy kivettem a szavaiból azt is annak vette, hogy visszamegyek éjszakába.

Holnap délután meg elnézek hugomhoz. Jó lesz már kicsit csevegni. Ha már jövő héten nem megyek velük fürdőzni (tegnap mondta, de akkor megyek barátnőmhöz).