„Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.”

Vasárnap ugye dolgoztam délelőtt, aztán visszamentem túlórázni éjszakába. A pénz se fog rosszul jönni, így a fűtésszezon meg a Karácsony előtt, meg a hétfő délelőttös kolléganőmnek se kellett így a plusz papírmunkával szívnia.
Igaz, hogy már a buszon felhúzott az egyik nő, de ezt leszámítva nagyon békés, sőt igazán unalmas volt. Előre is dolgoztam kicsit, amivel tudtam. Az eheti szabikat kiírtam mindenkinek, a kolléganőim műszakjában lévőknek is. Úgy voltam vele, hogy ha már ennyire ráérek, akkor már valami hasznossal töltöm.
Amúgy is így, hogy nem az én műszakomban voltam, nem nagyon beszélgettem senkivel. Így persze eléggé álmos voltam.
De ez még mindig jobb, mint az, ha minden káoszos.
Reggel alig tudtam magam haza vonszolni annyira álmos voltam.
Hazafelé sétálva majdnem szívbajt kaptam. Sétáltam a járdán, aztán az úton meg elhajtott egy autó, de a szemem sarkából láttam, hogy valaki annyira bámult a kocsiból, hogy majd kiesett az ablakon. Erre pár méterrel arrébb megálltak, én meg reflexből lassítottam a lépteimen. Nah, erre a kocsi meg visszább tolatott és megállt mellettem. Egy pasas szólt ki az autóból, aki úgy tűnik, hogy ismert, de én csak odáig jutottam, hogy talán láttam már valahol. Igazából csak annyit szólt oda nekem, hogy nem is tudta, hogy én is idevalósi vagyok. Hát, jó, gondoltam, ha ettől szebb a napod…

Annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam csak nem feküdtem le aludni, inkább megnéztem Stephen King könyve alapján készült Az című filmet. Már nagyon meg akartam nézni.
Húgom írt előtte üzit, hogy akkor délután megyek e hozzá, ahogy megbeszéltük. Mondtam neki, hogy persze, megyek meg aztán írtam neki, hogy mit fogok megnézni. Nem is értette, hogy miért, mert hogy én félek a horror filmektől, de mondtam neki, hogy csak akkor szoktam, ha mással nézem, ha egyedül nézem, akkor nem fél.
Azt mondta, hogy ebben semmi logika nincs. Pedig, amúgy teljesen logikus. Filmet olyanokkal nézek, akikben megbízok (elvégre nem hívok mindenkit magamhoz és én se megyek el bárkihez, vagy bárkivel mondjuk moziba) és egyértelmű, hogy ha biztonságban érzem magam, akkor sokkal reálisabb érzelmeket produkálok. Ha egyedül nézem, akkor az az alap ösztön kapcsol be, hogy egyedül vagyok és keménynek kell lennem. Szóval, logikus.
Egyébként a film nagyon király lett, tényleg nagyon tetszett.

Film után kicsit csak beszundítottam és nem sokkal fél egy előtt ébredtem fel (egy órára volt megbeszélve a tali tesómmal).
Egy órakor találkoztunk is és elmentünk bevásárolni, aztán mentünk hozzá. Az már meg volt beszélve, hogy majd kifesti a körmöm, de aztán felhozta, hogy nem e próbálhatna körmöt építeni nekem. Beleegyeztem, mert hát, miért ne? Persze, azt egyikünk se gondolta, hogy mivel először csinálja, így extra sok időbe fog telni.
De nem bántam. Csak néztem, ahogy koncentrál, hogy minél jobban sikerüljön és nem adtam volna semmiért azt az időt, amit vele voltam.
Az én kicsi húgocskám…
Látta, hogy a pénztárcámban van róla egy fénykép, aztán mondta, hogy az irattartójában neki is van rólam egy kép betéve.
Ott is aludtam végül és csak ma olyan dél körül jöttem haza.

Jah, majdnem elfelejtettem…
Reggel (amíg még húgom és a férje aludtak) írt üzit a kolléganőm, hogy már megint hisztizik az egyik kolléganőnk a gyárban, a szabik miatt. Az volt a problémája, hogy ő nem akar senki helyett be jönni túlórázni, ha megy szabira, csak akkor, amikor épp kényelmes neki.
Jól fel is húztam ezen magam. Egyébként azt megjegyezném, hogy vasárnap pont helyette voltam bent…

Ma már megyek éjszakába dolgozni. Ki se bírom majd, már most fáradt vagyok…

Pár nap és megyek barátnőmhöz. Nem nagyon tudom még, hogy mennyien leszünk a szervezett programján, plusz még rá se kérdeztem, hogy meddig maradhatok, meddig jó neki, de ma már nem zargatom ezzel, majd holnap ráírok.

Párommal már olyan régen videó cseteltem, hogy még anyum is kérdezte, szoktunk e még beszélgetni. Hát, nem egyszerű, hogy messze is van meg még ellentétesen is dolgozunk.
De hát, mindjárt itt a december…

Nah, keresztanyum most állított be. Megint csupa okosságot beszélgetnek anyummal…