„Az utazás néha nehéz, és talán az út sincs tökéletes állapotban, de végül odaérsz.”

Valamelyik nap a két balhézós kolléganőm úgy szétoltották egymást messengeren, olyan rondán beszéltek egymással, hogy azt még idézőjellel sem fogom visszaismételni. Elég durva volt.
A másik kolléganőmmel (akit anno én tanítottam be) inkább nem is írtunk hozzá semmit.
Így van némi feszültség köztünk.
Az egyik tervezett szabimat átírtam másik napra. Kolléganőmmel megtárgyaltam, mert ugyan arra a napra akartunk szabit venni. Meg is beszéltük tök normálisan.
A legidősebb kolléganőmnek viszont semmi se jó. Pedig neki kellene a leginkább csendben maradnia, mert most ugye meg lett mondva, hogy ki kell venni a szabikat, ő meg egyet se akar kivenni, mert leállás előtt akar lelépni. Persze mindenki akkor akar, de nem csökkent a feszültséget, hogy ő azt hiszi, rá nem vonatkoznak az utasítások…

Még, amikor húgomnál voltam, akkor face-en bejelölt egy srác meg instán elkezdett követni. Így látásból nem tudtam, hogy kicsoda, de aztán ránéztem az adatlapjára és láttam, hogy húgommal meg a férjével van barátságba (együtt mennek majd kirándulni).
Utána be is ugrott, hogy egyszer találkoztunk is.
Aztán tegnap rám is írt messengeren. Írta, hogy nekem nem e lenne kedvem menni velük kirándulni (nem tudta, hogy húgom is kérdezte már ezt tőlem, de ugye mondtam, hogy most nem megyek, mert barátnőmhöz megyek, majd máskor). Mondtam neki is, hogy nem, de azért megköszöntem, hogy felajánlotta, hogy én is mehetek (az ő kocsijával mennek majd).
Aztán megjegyezte, hogy milyen klasszak a face-es képeim, elviccelődtünk kicsit meg pár szót beszéltünk a munkáról is.
Közben dobtam húgomra egy üzit, hogy ha érdeklődne felőlem, akkor finoman mondja már meg neki, hogy most alakulóban van egy kapcsolatom. Mondtam neki, hogy annyira kedves srác meg valahogy rögtön szimpatikus volt, hogy nem szeretném megbántani, viszont több vasat sem szándékozom tartani a tűzben. Mondta húgom, hogy amúgy tényleg rendes srác, nem rég lett vége a hét éves kapcsolatának (az eljegyzés már meg is volt).
Ahogy megírtam húgomnak már kapta is a sráctól az üzit. Persze, rögtön bele is nyílalt kicsit a szívemben, hogy többet biztos nem fogunk beszélni egymással. A pasiknál mindig ez van. Úgy értem, hogy ha szimpi nekik valaki, de az illetőről kiderül, hogy nem elérhető, akkor utána egyből lenullázzák a kommunikációt.

A gyárban a műanyagőrlős kollégám közölte velem, hogy nem tetszik neki a legfrissebb képem, amit feltettem netre. Azt mondta, hogy élőben is bájos vagyok meg általában a képeken is, de az a kép nem tetszik neki.
Erre mondtam neki, hogy sajna én is öregszem és ennél már csak rosszabb képeim lesznek.
Persze, sűrű bocsánatkérések közepette, kérte, hogy meg ne haragudjak azért, mert ezt mondta.
A legkevésbé sem bántódtam meg.

Tegnap le lettem kicsit tolva, de nem volt igazából semmi extra (megint ugyanaz a műszakvezető, aki múltkor is letolt). Egyébként is ő nem az a szívbajos típus, szóval, ha valami nem tetszik neki, akkor nem várja meg, hogy beérjek a gyárba, hanem felhív és egyből számon is kér.
A kiséri kolléganőm is fejmosást kapott, bár az övé kicsivel komolyabb volt, de hibázni mindenki hibázik, és a főnökünk rendes volt, nem fújta fel a dolgot (véletlenül bedarálta a tollát tegnap éjjel; összefogta a darálnivalókkal véletlenül és bedarálta azt is).
Az új műszakvezető (vele vagyok most éjszakába) mondta, hogy éjjel ne nagyon járkáljak most hozzá, mert ugye kamerán keresztül nézték meg, hogyan került bele a toll és ugye azon látszott, hogy én is odamentem hozzá beszélgetni. Aztán mondta a műszakvezetőm, nehogy az legyen, hogy aztán engem csesznek le, hogy elvonom a dolgozó figyelmét.
Ma meg holnap már szabin lesz a műszakvezetőm, így egyedül leszek bent az irodában. Tehát vagy olyan unalmas lesz az egész éjszaka, hogy majd elalszok, vagy sorra fognak kinyiffanni a gépek, hogy egy perc nyugtom se legyen…

Ma írta a kolléganőm, hogy az idős kolléganőnk dobott egy sms-t a műszakvezetőnőnknek. Elment dokihoz, mert beteg, és nem jön egész héten dolgozni.
Nem akarok gonosznak látszani, de a legkevésbé sem hiszem el, hogy tényleg beteg.
Persze, ebből is balhé lett. Ugyanis a műszakvezetőnőm tudta, hogy a kolléganőmnek mennyi szabija van, aztán felkapta a vizet, hogy akkor most betegszabira ment vagy szabadságot írjanak neki a hétre.
Szóval, ő ezen elkezdett pattogni és így a főnökünk fülébe jutott, hogy már megint gáz van azzal, hogy ki, mikor, mennyi szabit vesz ki.
A bent lévő kolléganőmtől elkérte a decemberi beosztásunkat, hogy akkor majd ő eldönti, hogy ki, mikor megy szabira, de azt nem tudom, hogy akkor a novemberi szabikkal mi lesz…
Írtam is a messengeres csoportunkba, hogy ne is panaszkodjon senki, mert ezt magunknak köszönhetjük.

Jah, majdnem elfelejtettem…
A kutyusom tegnap nem volt jól. Délelőtt nem volt semmi baja, délutánra lett vele valami.
Rögtön láttam, ahogy kimentem az udvarra, hogy valami nincs rendben vele. Nem jött oda hozzám, olyan kis rosszkedvű volt, bele se szagolt a vacsijába.
Néztem az ínyét, hogy sárga e meg az orrát is, hogy nedves e. Így külsőre semmi nem látszott rajta.
Ma már sokkal jobb kedve volt meg futkározott is, evett is kicsit.
Anyával 3 tippünk van, hogy mi lehet a gond:
1. Tüzel (a szomszéd kutyától alig tud elszakadni; amúgy nagyon fainak, ahogy a kerítésen keresztül romantikáznak).
2. Megfázott.
3. Előző nap bekajált és elrontotta a gyomrát.
Még ma megnézem, hogy vacsira is hajlandó e enni, legalább egy kicsikét, de ha csak egy kicsit is visszább esik, akkor rögtön hívom az állatorvost.