„Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

Nah, csak eljutottam idáig is, hogy írjak. Persze, már korábban is akartam, de aztán lebetegedtem.

Pénteken pihenős voltam és úgy terveztem, hogy elmegyek majd húgomhoz. Reggelre viszont elég rosszul lettem. Így a nap nagy részét az ágyban töltöttem. Nem nagyon akartam megkockáztatni, hogy még rosszabbul legyek, mivel tudtam, hogy szombaton délelőttös leszek.
Még írtam is a csajoknak, hogy nem vagyok túl jól, de megyek szombaton dolgozni. Aztán persze nem igazán alakult minden úgy, ahogyan terveztem.
Az éjszaka folyamán visszanéztem turmixolt változatban amiket aznap megettem. Szóval, nem volt túl pihentető. Mivel ez olyan éjjel fél egy körül történt és nekem meg fél négyre toppon kellett volna lennem, hogy eltudjak menni dolgozni, így be kellett látnom, hogy ez nagyon nem fog menni.
Írtam is az éjszakás kolléganőmnek meg a többieknek is, hogy ne haragudjanak, de ez a helyzet és nem fogok tudni bemenni. Írtam is az éjszakás kolléganőmnek, hogy mondja már reggel a műszakvezetőnek, hogy a szombatot és a vasárnapot megkaphatnám e szabinak.
Úgy voltam ezzel, hogy ha hétvégén nem vagyok bent az még nem olyan nagy szívás, hétfőre meg annyira kikúrálom magam, hogy be tudjak menni. Táppénzre alapból nem akartam menni, mert évvégén csak akkor kapom meg a teljes bónuszt, ha nem voltam táppénzen és, ha már eddig kibírtam, akkor nem most fogom elcseszni…

Szombaton délután kettőkor keltem ki először az ágyból. Nagyon rosszul voltam.
Tesóm írt neten, hogy vagyok, aztán írtam neki, hogy elég pocsékul, nem is mentem dolgozni. Erre meg is jegyezte, hogy akkor tényleg nagyon beteg lehetek.
Hát, 12 órát aludtam, 12 órát feküdtem, szóval, lehet benne valami…
Meg kaptam amúgy a szombat-vasárnapot szabadságnak. Szóval, két napom volt rá, hogy összekapjam magam.

Párommal mostanában nem értjük meg egymást… Ahogy közeledik a december, egyre inkább úgy érzem, hogy mindketten feszültek vagyunk.
Én feszült vagyok attól, hogy akkor most haza költözik e vagy sem; ő meg talán attól, hogy akkor fogok e rá várni vagy sem.
Szóval, most kicsit egymás agyára megyünk.
Nem tudom, hogy mit kellene csinálnunk, hogy ne bántsuk meg fölöslegesen egymást…
Nem egyszerű. Annyira unom már, hogy a gyárban is feszt kérdezik, hogy mi a helyzet akkor van e pasim vagy nincs? És igazából nincs rá jó válasz. Ha azt mondom, hogy van és közlöm, hogy jelenleg Írországban van, akkor jönnek a fejvágások. Ha azt mondom, hogy nincs, akkor meg nem értik, hogy miért nem jövök össze senkivel vagy legalább miért nem randizgatok…
Szóval, most nem nagyon dobja fel az egyébként is gázos hangulatomat.

Ma éjjel már tudtam aludni. Igaz, hogy most is fáj mindenem, de holnap már megyek dolgozni.
Persze, ma már telefonálgatnom kellett munkaügyben.