„Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket.”

Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…

A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt. Most nem járkáltam senkihez ki beszélgetni, pedig halálunalom volt. De hát, nem akartam, hogy ha megint gáz van, akkor az orromra koppintsanak, hogy miért beszélgettem az üzemben.
Persze, ha reálisan átgondolnák, akkor leesne nekik, hogy képtelenség úgy ébren maradni, ha nyolc órán keresztül jóformán senkivel nem beszél az ember.

A fiatal srác feszt írt messengeren. Lassú gépen dolgozott, aztán nagyon ráért. Kedvelem a srácot, tényleg, de remélem, hogy nem fogja bevallani nekem, hogy tetszek neki.
Talán ez így marhaságnak hangzik, de így el tudok vele beszélgetni, ha igényli akár még a gondjait is meghallgatom, de ha bevallja, hogy tetszek neki, akkor minden túl bonyolódik.
Így is tegnap már nagyon súrolta a vallomás határát.

Majdnem benéztem egy dolgot, ami igazából nem is az én hibám lett volna, de azért biztos, hogy engem csesztek volna le. A műszakvezetőnőm délután nem nagyon volt toppon, aztán nem vette észre, hogy az egyik gépszámot rosszul írta fel a programlistára, ami miatt majdnem rossz gépet állítattam meg. Szerencsére észre vettem és mivel a csoportvezető is szólt a lakatosoknak, hogy azt a gépet állítsák meg utoljára, így még időben korrigáltuk a hibát.
Az a műszakvezetőm, aki a névsort és a beosztást hétről hétre meg szokta szerkeszteni, meg be szokta írni, hogy ki, mikor megy szabira, hát most ő van egész héten szabin. Aztán mivel máskor is én néztem rá, ha szabin volt, hogy biztosan mindenki szabija fel legyen tűntetve, így most éjszakában is megnéztem és a hiányzó adatokat rögzítettem. Reggel jött az új műszakvezető, aztán mondom neki, hogy a jövő heti vezénylést ki tudja majd a délelőttös kolléganőm nyomtatni, mert beírtam, ami még hiányzott. Erre kiderült, hogy ő már kinyomtatta, de ugye az nem volt jó, mert egy csomó szabi hiányzott róla. Szóval, hál’ istennek ez a probléma is meg lett oldva, mielőtt még tényleges probléma lehetett volna belőle.

Műszak után a buszon írtam barátnőmnek, hogy a 11-12.-e jó lenne e neki, mert akkor a szombatom szabi lesz, vasárnap meg alapból nem dolgozok.
De mondta, hogy sajnos neki az az időpont nem jó. Kicsit kómás fejjel, de átnéztem a beosztásomat, hogy akkor mikor is lehetne még jó.
Meg is egyeztünk abban (ha semmi nem jön közbe), hogy 16.-án délelőttös leszek és munka után megyek el hozzá. 17.-án úgy is pihenős leszek és 18.-án is csak éjszakára kell dolgoznom menni.
Ezután már csak decemberre kell majd találnunk egy közös időpontot, ami mindkettőnknek jó lesz…
De örülök, hogy erre a hónapra is meg van, hogy mikor tudunk talizni. Remélem, hogy semmi nem jön közbe.
Nem kérdeztem tőle, hogy a párja otthon lesz e, nem szoktam sose, de itthon azért leültem egy pillanatra átvizsgálni a lelkecskémet, hogy maradt e bennem harag a múltkoriak miatt, de szerencsére semmi ilyesmit nem érzek.  Hát, meg van az előnye is annak, ha az ember nem haragtartó típus. Egész jó keresztény lennék, ha vallásos lennék…

Aprópó, kereszténység…
Az általános iskolás osztálytársam húga apácának tanul (vagy nem tudom, hogy ezt hogyan kell pontosan megfogalmazni). Húgom mondta múltkor, amikor ott voltam nála. Mondta, hogy a face-ről is le kellett magát törölni meg 2-3 hónapig nem is tarthatta semmilyen ismerősével, családtagjával a kapcsolatot, sőt az anyukája temetésére is csak kísérővel mehetett el. Az azért durva is lett volna, ha apácának készül és a saját anyukájának a temetésére nem engedik el…
Egyébként ez eredetileg úgy hozódott fel, hogy az osztálytársamról beszélgettünk. Tavaly vagy tavaly előtt ment férjhez, aztán nem rég el is váltak, mert a srác megcsalta. Az osztálytársnőm ráadásul terhes.
Ez annyira szomorú. Az ember egyik pillanatban még boldog és az életét is rábízná a másikra, aztán meg kiderül, hogy ő az egyetlen, aki a földbe fog tiporni…

A délelőtti alvásból nem sok minden lett, mert miután barátnőmmel beszéltem, aztán a tetoválós sráccal is beszéltem.
Így, hogy a 11.-e nem lett jó barátnőmmel, megkérdeztem a tetoválós srácot, hogy dolgozik e akkor.
Mióta elköltözött nem voltam nála tetováltatni. Nem is lesz olyan nagyon egyszerű innen eljutni oda, de nem baj. Ha akkor nem zizzenek meg, amikor barátnőmhöz megyek, akkor ezt is ki fogom bírni.
Jó lesz már látni meg tetováltatni is jó lesz.
A párja is ott lakik most nála, de ez az év nem egyszerű egyiküknek sem, aztán ez a kapcsolatukat is eléggé megviseli. Remélem, hogy kitartanak addig, amíg kicsit helyreállnak a dolgaik. Utána már minden egyszerűbb lesz.
Hét év azért csak jelent valamit…

Ma videó cseteltem párommal. Ránk is fért. A félreértések elkerülése végett csak beszélgettünk, ergo érzelmileg értettem, hogy ránk is fért.
Kérdeztem tőle, hogy azt tudja e már, hogy decemberben kb. mikor jönnek haza (akár látogatóba, akár véglegesen jön). Még nem tudja, mert a jegyeket még nem vették meg és az majd akkor derül ki…
Meséltem neki, hogy mit sikerült intézni délelőtt barátnőmmel meg a tetoválós sráccal.
A tetoválásaimnak nem igazán örül. Annak sem, hogy most menni fogok; annak meg pláne nem, hogy valószínűleg lesz is még pár. Igyekszik nem nagyon mutatni, de ennél azért jobban ismerem.
Viszont ez most akármilyen szemétül is hangzik, de a legkevésbé sem tart vissza az a tudat, hogy neki nem kifejezetten tetszenek a tetoválások.
Én imádom.
De egyébként tök jól elbeszélgettünk. Bár kissé riadozott az agyam, amikor azt mondta, hogy szeretne már minden reggel mellettem ébredni meg minden este velem elaludni. Ez ugye csak úgy lehetséges, ha együtt lakunk, ami kicsit még rémisztő gondolat.