„Túl sokat gondolkodom. Gondolkodom előre, hátra, sőt még oldalra is.”

A cím idézet nagyon megtetszett…
Ma olyan semmilyen kedvem nincs. Olyan szomorkás vagyok, de igazából nem hiszem, hogy bármi okom lenne rá.
Csak úgy magamba zuhantam.

Reggel elmentem boltba, mert anyummal megegyeztünk, hogy ma én főzök. Ahogy hazaértem neki is láttam az ebédnek, hogy időben kész legyek és apa tudjon még munka előtt nyugodtan enni.
Épphogy beléptem a konyhába egy beszélgetés keretébe belefűzte, hogy még nem reggelizett. Tudom, hogy azt várta volna, hogy rögtön felajánljam, hogy csinálok valami reggelit. Mivel én sem ültem le reggelizni, így nem is csináltam. Szóval, így összedobott magának egy vajas kenyeret felvágottal. Mondtam neki, hogy szerintem van még a hűtőben paradicsom is. Erre azt mondta, hogy azt nem eszik, mert nem bírja megrágni (de múltkor a rántott húst megette…).
Mielőtt elment mondta, hogy mondjam már anyának, hogy lett új képernyőre, de ne aggódjon, neki nem kerül pénzbe, mert mama kifizeti (pár napja romlott el és valami ismerősétől szerez olcsóbban). Mondtam neki erre, hogy persze, miért ne mondanám neki, elvégre imádok postagalamb lenni…

Kicsit parázok a tetoválós sráchoz való utazás miatt.
Mindjárt itt a 11.-e és egy olyan helyre kell mennem átszállással, ahol még életemben nem jártam.
Picit összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok…
De magát a talit meg a tetoválást nagyon várom. Mondta, hogy ha elhúzódik a tetoválás, akkor nyugodtan ott aludhatok.
Amiatt is parázok egy parányit, hogy közte meg a párja között most nem túl harmonikus a kapcsolat és ugye én elég nehezen viselem a párok közötti feszültséget.
De azért remélem, hogy nem jön közbe semmi és tudok menni.
Szükségem is lesz a feltöltődésre, mert mint kiderült jövő hét hétfőn és kedden szabin lesz az a kollégám, akinek ilyen esetben meg kell csinálnom a munkáját.

Exem Instán engem is bejelölt, hogy követ. Visszakövetem, mert nem akartam bunkó lenni, de nem igazán értettem, hogy mi értelme van.
Úgy értem, hogy facen se lájkoljuk egymás bejegyzéseit (sőt nekem azóta is be van állítva, hogy csak akkor látom a bejegyzéseit, ha rálépek az oldalára). Ő nem akarja, hogy a barátnőjével ebből gond legyen (gondolom); én meg saját magamnak nem akarok fölösleges problémát ebből. Szóval, mi értelme van követni akkor egymást?
Nah, mindegy, biztos csak nekem nem logikus…
Az egyik kollégánk megint nekem panaszkodott arról, hogy mennyire el van exem szállva mostanában magától. Én most mit csináljak ezzel? Persze, jóba vagyunk, de ennyire azért nem.
Nem tudom, hogy a tetoválós srác fel fogja e hozni exemet. Vele beszélgetni bármiről is olyan, mint egy pszichológiai kezelés.

Jah, ha már a pszichológiáról van szó. Vettem egy könyvet, ami a pszichológiáról szól. Több mint 800 oldalas és pszichológiát tanuló diákoknak szól, főleg. Megláttam a könyvesboltba és nem tudtam ott hagyni.
Mindig is érdekelt minden, ami a pszichológiával kapcsolatos. Mondjuk biztos, hogy nem könnyen rágom majd át magam a könyvön, de nem baj.
Már elkezdtem olvasni, elég érthető megfogalmazású.

Barátnőmmel is beszélgettem ma kicsit. Decemberben lehet, hogy csak a két ünnep között tudunk talizni.
Jó sűrű lesz az a hónapom is. Próbálnám legalább kb. kigondolni, hogy mikor, kivel leszek, de képtelenség.
A decemberi beosztásom még nincs meg, így nem tudom még, hogy egyáltalán ünnepek előtt tudnék e valamikor utazni barátnőmhöz, de ahogy mondta is, a hónap eleje elég sűrű lesz neki.
Ünnepekkor valószínűleg itthon leszek. A mi családunk nem túl összetartó ünnepek ide vagy oda…
Párom csak december elején rendeli meg a jegyeket, így akkor tudja majd meg, hogy pontosan mikor jön haza. Persze, gondolom, hogy ő is majd a két ünnep között ér majd rá. Azt meg, hogy mikor költözik haza szerintem csak akkor tudom meg, ha itthon lesz…

Továbbra sincs túl jó kedvem úgy érzem…

Ma voltam anyával boltba (vettem 1kg-os gumicukrot).
Végig néztük az összes baba holmit. Olyan kis édesek voltak.
A hormonrendszeremmel valami gond van, az tuti….