„Nagy ügy. Beleszerettél valakibe. (…) Hiányozzon! Küldj neki erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jut, majd felejtsd el!”

Ma nem akartam írni. Nem akartam depizni, keseregni.
De még is szeretnék írni…

Hajnalban nagyon parázva mentem dolgozni. Ugye ma meg holnap az én feladatom az alapanyag rendelés. Mindig rettenetesen félek, amikor nekem kell megcsinálnom, mert azért ez nem olyan feladat, amit jó ötlet benézni.
Persze, ma se ment simán minden.
Majdnem végeztem a rendeléssel, amikor szóltak az alapanyagosok, hogy diktálnak egy alapanyag azonosítót, rendeljek már abból is 150 kg-ot. Egy próbagyártáshoz kellett holnapra, mert valami portugálok jönnek megnézni. Hozzá is írtam a rendeléshez, de nem kaptuk meg. Felhívtam azt a srácot, aki a raktárban intézi a rendelést (és aki majdnem mindig rám csapja a telefont). Erre mondja, hogy azért, mert egy gramm sincs belőle. A főnök aztán telefonált ide-oda, hogy ez hogyan lehet.
Szóval, ez nem az én hibám volt, de azért nem örültem neki.
Ráadásul ilyenkor itthon sem lehetek nyugodt, mert bármikor hívhatnak, hogy valamit elcsesztem…
A saját munkámmal nem volt semmi extra. Szerencsére az nagyon gördülékenyen ment a maga útján.  

Műszak elején megállított a rocker kis csaj beszélni pár szót. Már elég régen voltunk egy műszakban.
Aztán mondja így nekem, hogy ne haragudjak meg, de sokkal jobban nézek ki mióta nem vagyok együtt exemmel.
Biztos rendesen elpirulhattam, mert nem kezelem valami jól az ennyire váratlan bókokat, de persze, azért jól esett.

Exemmel is beszélgettem munkaügyben is meg egyébként is.
Nagyon morgós volt. Mondjuk biztosan én is az lennék, ha a fizum nagy részéből már most nem lenne a tartozások miatt.
Műszak végén írt nekem üzit (mivel az iroda tele volt), hogy nem e tudnék neki kölcsön adni. Persze, hogy megsajnáltam és mondtam, hogy adok neki holnap…

A srác, akiről írtam, hogy belém zúgott kissé hajtott ma rám. Nem tudom, mitől bátorodott fel, de nem szeretnék vele összeveszni…

A tegnapi bejegyzésemre jött kommentre válaszolva sok mindenen elgondolkoztam.
Többek között azon, hogy mi is a helyzet velem és a külföldi sráccal.
Nem vagyok belé szerelmes, ez tény. Erre akkor jöttem igazán rá, amikor írtam a választ. Ahogyan arra is, hogy ez nem baj. Nagyon szerettem volna rögtön és azonnal szerelmes lenni, hátha úgy sokkal egyszerűbb lesz minden, de hát, ez tényleg nem így működik.
Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy egy esélyt megérdemel a kettőnk kapcsolata.
Szóval, megpróbálom nem szétrágni az agyam a sok hülyeséggel és nem keseregni.