„Az autónak benzinre van szüksége, az emberi agynak pedig újabb és újabb gondolatokra.”

Tegnap műszak elején volt egy kis gáz odabent, a gyárban.
Jött az egyik dolgozó, hogy ő jelentkezett túlórázni, de nincs egyik géphez se kiírva. A csoportvezetőm mondta neki, hogy megnézzük, melyik gép indulhat és adunk neki munkát. Erre bejön hozzám a srác és elkezdi követelni, hogy melyik gép induljon el neki (persze, olyat, amin alig kell dolgozni). Mondom neki, hogy ez nem így működik. Erre elkezd nekem magyarázni, hogy ki lennék én, hogy eldöntsem, neki melyik gép induljon el. Mondtam neki, engem nem érdekel, hogy csak túlórában van bent, de ha haza megy, akkor olyan igazolatlant adok neki, hogy egy A4-es papírról le fog lógni. Így persze, nem ment haza.
Egyébként nem dühített volna fel ennyivel, ha legutóbb nem ugyanezt csinálta volna. Akkor is bejött, meglátta, melyik gépre van kiírva és pattogott. Aztán mivel nem lett áthelyezve másik gépre, fogta magát és haza ment. Még jó, hogy szóltunk erről telefonon a műszakvezetőnknek, mert alig ért ki a portán és már hívta a nagyfőnököt, hogy bejött dolgozni, de mi nem adtunk neki munkát. A nagyfőnök meg rögtön hívta a műszakvezetőt, hogy miért nem kapott munkát? Szóval, egyből minket akart besározni.
Írtam is a főnöknek tegnap egy e-mail-t, hogy mi történt (már megint). Írtam neki, megértem, hogy ez nem az óvoda és még csak azt sem várom, hogy beszéljen vele, de ha legközelebb így viselkedik, akkor haza fogom küldeni…
Persze, ez az e-mail is kétélű dolog, mert vagy lecsesz a főnök, hogy nincs jogom bárkit is haza küldeni vagy igazat ad.

A műszak további része nyugodt volt. Volt mit csinálnom, mert besegítettem a dolgozók leváltásában. Szóval, amikor épp nem a dolgozókat váltottam, akkor csináltam a saját dolgomat. Így nem nagyon volt időm unatkozni, de azért megszakadnom sem kellett.

Megnéztem a beosztásomat, hogy hétvégén dolgozok e, aztán írtam a srácnak, hogy dolgozok (annak, aki hívott, hogy Egerbe mehetnék vele meg húgomékkal). Amúgy délelőttös leszek, szóval, éppen tudnék menni, ha akarnék.
Egyébként visszaírt tesóm, hogy mondta a srácnak, hogy félig-meddig van párom, távkapcsolatban. Ezek szerint annyira nem érdekli a dolog.

A gyárban lévő srác két személyes gépen volt. Aztán, amikor a kolléganőjét váltottam, akkor érzékeltem, hogy feszt bámul. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egy ponton túl már lehetetlen volt. Ránézek, aztán csak vigyorog rám. Mondom neki, hogy „Mi az, vigyori?”, erre mondja nekem, hogy kíváncsi volt, hogy mikor szólok hozzá. Mondom neki, hogy eddig se én voltam az oka annak, hogy nem beszélünk, hanem ő. Erre mondta, hogy azóta is bánja, hogy bunkó volt velem. Hogyne bánná, elvégre tetszem neki…
De amúgy így sem lett jobb a helyzet, mert most meg megint bókol meg ilyenek.

Ma még délutános leszek, aztán kedden pihis és szerdától délelőttös. Pénteken a kollégám szabin lesz, de nem szóltak, hogy helyettesítenem kell e vagy előre le adja az alapanyag igénylést…