„Ha féltem is, a helyemet megálltam – születtem, elvegyültem és kiváltam.”

Tegnap műszak elején már várt a főnök. Gondoltam, hogy az e-mail miatt. Mondta, hogy igazam volt és, hogy legközelebb nyugodtan küldjem haza a dolgozót. Beszélt is a sráccal. Szóval, ebből teljesen úgy jöttem ki, ahogyan terveztem.
A nagyfőnök is meglátogatott tegnap. Az egyik belső rendelés menete megváltozik, mert eddig papír alapon történt, de ezentúl azt is egy programon keresztül fogjuk intézni. Így jött, hogy megmutassa, hogyan is kell. Volt vele némi gond, mármint magával a programmal, de hamar megoldódott. Nem bonyolult maga a rendelés, inkább csak az benne a szívás, hogy egy csomó új kód kell hozzá, amikről jó lett volna egy listát kapni. De megoldjuk így is. Ha év elején megbirkóztunk egy olyan program használatával, amire elfelejtettek betanítani, csak közölték, hogy ezentúl használnunk kell, akkor ez már nem fog gondot okozni.
A műszakvezető később kérdezte is, hogy mire tanítgatott a nagyfőnök, mert azt hitte, hogy megint én kaptam valami plusz feladatot. Utána segítettem neki, hogy az egyik program az ő gépükön is elérhető legyen, majd átnéztük néhány dolgozó szabadságát. Mondta is, hogy nagy segítség vagyok és kivételesen még a gúnyt is elhagyta a mondatból. Mondta is viccből, hogy kinevez az adminisztrátorok között csoportvezetőnek; én meg erre mondtam neki, hogy nem kell, mér kineveztem magam. Erre mondja nekem, hogy hát, azt nem egy főnöknek kellene, de csak legyintettem. A megnevezés egy ponton túl már teljesen lényegtelen. Aztán feljött a fizetés meg órabér téma is, meg hogy négyünk közül az én órabérem a legmagasabb. Aztán meg is jegyezte a műszakvezetőm, hogy ha exem kitartóbb lenne, akkor már neki is ennyi lenne az órabére.

Húgom férjének a rokona tegnap is rám írt. Kérdezte, hogy van e tetoválásom, mert ő majd mostanában csinálja az elsőt.
A műszakvezetőm kérdezte is, hogy ha ennyire tetszek neki, akkor miért nem randizok vele, mi a gond a sráccal? Mondtam, hogy semmi gond nincs a sráccal. Erre mondja nekem, hogy akkor ezt nem érti. Mondtam neki, hogy bőven elég egy emberrel ismerkedni egyszerre.
Még, amikor hazafelé utaztam a buszon akkor is írt, de nem beszéltem vele sokat, mert épp párommal kezdtem összeveszni viberen.

És igen, összevesztünk kicsit…
Az egész abból indult ki, hogy kérdeztem tőle, hogy amikor itthon lesz, meg tudja e már mondani, hogy mikor költözik haza? Erre mondta nekem, hogy nem, mert attól függ, hogy tesója mikor tud Írországban házat venni. Erre inkább már nem is írtam semmit, de ő kicsit később írta, hogy haragszom e. Én meg írtam neki, hogy először úgy volt, hogy haza költözik, ha az itteni ház lakható állapotban lesz; most meg úgy áll a dolog, hogy csak akkor költözik haza, ha tesója vett magának házat és már alig várom, hogy mi lesz a következő indok, amiért nem tud haza költözni.
Hát, szépen összekaptunk rajta…
Ma délután videó cseten beszélgettünk. Mondta, hogy ő se így tervezte. Azért kell megvárnia, hogy tesója házat vegyen, mert:
1. Besegít pénzügyileg a házvásárlásba, ha a banktól nem kap elég kölcsönt a tesója (ha viszont besegít neki, akkor úszik a megtakarított pénze, ergo akkor megint kint marad még valamennyi időt).
2. Azért akar segíteni neki a házvásárlásban, mert ha nem tud venni, akkor tesója is haza költözik és akkor párommal meg anyujukkal fog ő is lakni (párom úgy fogalmazott, hogy akkor négyen kellene együtt laknunk).
Szóval, kicsi feszültség van…