Ez is kusza, az is kusza…

Tegnap este írtam barátnőmnek, hogy mi a helyzet párommal. Már lefeküdtem, hogy alszok és így csak valamikor éjjel olvastam el a válaszát. Szerinte, ha igazán fontos lennék neki, akkor nem a pénzzel meg a házzal törődne.
Hát, nem tudom.  Valószínűleg ő sem szerelmes még igazán belém és végül is miért fordítana hátat a családjának, vagy bármilyen tervének egy talán kapcsolatért?
Persze, ettől még nem örülök egy cseppet sem a dolognak és az agyamra megy azzal, hogy mindig biztosít arról, hogy ha még sem várok rá, akkor sem haragszik meg rám és megérti. Nem kell, hogy megértse. A megértés nem mozdítja előrébb a dolgokat.
Inkább haza se jönne látogatóba, csak akkor, ha már itt is marad…

A gyárban ahhoz képest, hogy délelőttös vagyok, túlélhető volt a nap. Reggel kérdezi a főnököm, hogy megcsinálták e tegnap a kolléganőim az a munkát, amit a fő irodáról küldött az irodás csaj. Nézzem a gépben, hát, nem volt kész.  Én ugye nem dolgoztam, szóval, nekem esélyem se volt megcsinálni.
Hát, nem nagyon örült neki a főnök. Mondtam neki, hogy megcsinálom. Mondta, hogy fél kilenc körül kellene átvinnie. Olyan jó, hogy mostanában feszt ilyen fél meg egy órás határidős feladatokat kapok…
Persze, megcsináltam és remélhetőleg semmibe nem kötnek bele az irodán.

Húgom mondta, hogy a következő szabadnapomon, azaz vasárnap elnézhetnék hozzá. Beszélgetni meg hasonlók. Remélem, hogy tényleg csak amolyan tesós napot akar tartani. Tudjátok, az első gondolatom egyből az volt, hogy biztosan ott lesz majd a férje rokona is.
Nem azért, semmi erre utaló jel nincs és remélem, hogy a női megérzésem nem mostantól működik jól.