„Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által.”

 A tegnapi randi jól sikerült, minden szempontból és ebbe a „minden szempont”-ból részbe nem teljesen mennék bele.
Van két kutyára. Az egyikről tudtam, mert már mutatott róla képet. Az a kutyája olyan nagy. Nagyobb a feje, mint az enyém; kis túlzással.
A háza klassz, de azért látszik rajta, hogy egyedül lakik benne. Nem úgy értem, hogy ne lett volna rend vagy hasonló. Úgy értem, hogy nincs a ház tele dekorációval, meg minden kis vacakkal.
Ettünk pizzát. Nem tudom, hogy honnan hozta és, hogy tényleg a pizza volt e az oka, de nagyon ízlett.
Néztünk egy filmet is, tök jó volt, de a címe sehogy se akar az eszembe jutni.
Ide adta a karácsonyi ajándékot is; nem bírta ki várni a Karácsonyt. Egy ezüst fülbevalót kaptam; nagyon szép.
Én csak csütörtökön mondtam neki ki először, hogy szeretem. Ő már mondta korábban is, de nem akartam csak amolyan viszont válaszként mondani, azért mert ő is mondta. De nem neheztelt érte meg semmi ilyesmi. Úgy voltam ezzel, hogy szerintem mindenkinek jobb, ha hagyom magam a saját tempómba haladni.
Öccsével is találkoztam, de csak futólag.
Párom úgy fel volt dobódva, ahogy vitt haza kocsival. Madarat lehetett volna fogatni vele.
Most is olyan fél 12 körül értem haza.

Másnap hajnalban meg is látszott, hogy mostanában nem sokat aludtam, mert simán kinyomtam az ébresztőt, de nem aludtam szerencsére el.
Mondjuk a gyárban nem sok munka volt, szóval, nem biztos, hogy nagyon letoltak volna érte.
Előtte való nap felhúzott kicsit a főnököm, mert annyira ki akart mindent takarítani az irodából, hogy az sem izgatta, hogy hova lehetne mindent elpakolni. Gondoltam is, csak szóljon be amiatt, mit, hova teszünk, megmondom neki, hogy talán nem raktárnak kellene használni az irodát.
A műszakvezetőnőm meg azzal akasztott már ki úgy egy hete, hogy minden nap egy halom receptet küldött, hogy nyomtassam ki. Péntek hajnalban konkrétan még fel se szálltam a buszra, de már küldte, hogy mit kell majd neki kinyomtatni.
Délelőtt dolgoztam ugye már kb. 9-10 napja. És még csütörtökön át kellett a műszakvezetőnőmmel mennem a logisztikára. Pár dolgot át kellett vinnünk az év végi leltár miatt. Aztán az egyik ottani srác mondta, hogy az egyik irodista csajt kirúgták onnan, aztán nem megyek e a helyére? Nah, ezen jól elviccelődtünk. Közben jött az egyik ottani főnök (Fültágító párja) és mondta, hogy ő már el akart engem kérni, de a főnököm mondta, hogy szó se lehet róla. De ugye nekem ezt korábban nem mondták, hanem így egymás között megbeszélték.
Péntek délelőtt meg viccelődtünk a főnökömmel, aztán mondtam neki, hogy úgy szóljon be, hogy átmegyek akkor a logisztikára dolgozni. Persze, csak vicceltem. Nézett is a főnököm, hogy tudok róla, aztán mesélte neki a műszakvezetőnőm, hogy csak tegnap mondta a logisztikás srác meg a főnöke. Aztán, amikor megnyugodott a főnököm, hogy csak viccelődtem és nem a háta mögött szervezkedek, akkor mondta, hogy ha tudná, hogy ott jobb helyem lenne meg több fizetést kapnék, meg menni is akarnék, akkor persze, átengedne, hogy jobban boldoguljak. Elvégre mindenki pénzért dolgozik. De mondta, hogy egyrészt ott nem csak ejnye-bejnye lenne, ha hibázok; másrészt pedig mivel az csak kétműszakos meló, így kevesebbet is keresnék.
Amúgy se terveztem, hogy átmenjek. Szoktam szidni a munkát, az embereket, de alapjában véve szeretem csinálni.
Később még beszélgettem a főnökömmel, mert valamit elfelejtett exem megcsinálni aztán mivel ő már nem dolgozott, így a mellettem lévő géphez ült megcsinálni. Aztán mondta nekem (hogy tudjak róla), hogy ha exem egyszer úgy dönt, hogy felmond és máshova megy dolgozni, akkor engem fog betanítani a programozásra. Mondtam, hogy azért ez elég meredek. Erre persze mondta, hogy nem olyan vészes, csak exem pörgi túl a dolgot.
De azért remélem, hogy inkább maradhatok a saját beosztásomnál…
Pénteken a kolléganőmmel voltam bent, de ő órákra eltűnt, hogy az új pasijával legyen, szóval, a műszak felében én levelezgettem a munkaüggyel, hogy minden rendben legyen az év végi záráshoz.

Este hív a műszakvezetőm, hogy a táblán lévő papírok miért lettek leszedve az irodában? Mondom neki, hogy a főnök kiadta utasításba, hogy lekell róla takarítani az éves papírokat (mert kb. már a tábla se látszódott ki annyi papír volt rászurkálva).
Erre el kezd nekem morogni, hogy ő akarta átnézni, hogy mi kell, meg mi nem. Mondtam neki, hogy sajnálom, de ragaszkodott hozzá a főnök.
Rá se hederített, hogy mit mondok. Szóval, még 2-3 percig hallgattam, aztán elköszöntünk egymástól.
Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal…

Este párom is felhívott. Persze, az ő hívásának jobban örültem.
Írta korábban, hogy a szomszédja átmegy hozzá, mert van valami nagyon finom pálinkája.
Kérdeztem is tőle, hogy a szomszédja ott van e még vagy már el is ment, mert elég korán volt még. Aztán mondta, hogy ott van még, kiment cigizni, aztán ő meg gondolta, hogy addig felhív, hogy minden rendben van e velem.
Annyira aranyos.

Ma 8 körül felkeltem. Elmentem boltba, aztán becsomagoltam azt a pár ajándékot, ami még lemaradt.
Utána elindítottam két mosást, hurkát sütöttem, kiteregettem, takarítottam kicsit.
Szóval, így délelőtt nem unatkoztam egy cseppet sem.