„Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért.”

Ha jól emlékszem, akkor még Karácsony előtt írtam utoljára.
Hát, az itthoni ünnepről sok mesélni valóm nincs. Nem állítottunk fát, nem volt karácsonyi hangulat sem. Igazából csak azon látszott, hogy Karácsony van, hogy egész délelőtt a konyhában sürögtünk anyával.
25.-én mamámhoz mentünk anyum nagy örömére. Ott voltak még húgomék meg unokatesómék is. A nap nagy részében Activitiztünk (mamám, húgom meg a férje, unokatesóm és persze én). Estefelé kicsit elromlott a kedvem. Egyébként is lassan megint csajos napjaim lesznek és már akkor éreztem, hogy abban a szakaszban vagyok, hogy legszívesebben mindenen elsírnám magam. Nah, és az eredeti terv szerint úgy volt, hogy 26.-án este páromhoz megyek és csak 29.-én este jövök haza, de közben anyuja szólt neki, hogy hát, őt meg még mit tudom én melyik rokont vinni kellene moziba. Ez igazából csak azért húzott fel kicsit (azon kívül, hogy  napot nem bírnak ki nélküle), mert anyujának meg apujának is van jogsija, csak épp egyikőjük sem szeret vezetni… Szóval, ezen kicsit morgolódtam magamban, de nem piszkáltam vele. Még alig jöttünk össze, szóval, nem érzem, hogy jogom lenne megjegyzést tenni bármire, ami a családjával kapcsolatos, de persze, ha egyfolytában az ő rokonságához kell igazítanunk a terveinket, akkor nem fogom a későbbiekben szó nélkül hagyni.
26.-án húgoméknál voltunk. Párom jött értünk kocsival, mert anyumék vettek tortát és így biztonságosabb volt a szállítás. Mondtam neki, hogy ne érezze kötelességének, hogy értünk jön, mert épp elegen „használják” sofőrnek és, ha ez problémát jelent esetleg neki, akkor megoldom másképpen. De persze minden gond nélkül rábólintott, hogy eljön értünk. Jó volt húgoméknál is. Apum egy kicsit feszegette a türelmemet, kicsit jobban, mint általában.

Húgoméktól én nem haza mentem anyáékkal, hanem páromhoz mentem. Kicsit furcsa is volt. Úgy értem, hogy mindig olyan hamar összeköltöztem mindenkivel, hogy most furcsa, hogy van párom, de nem élek vele.
De nagyon jól érzem vele magam.
Csak néha úgy meg tudok még mindig némulni a közelébe. Csak fekszek és ülök, és csak nézem, aztán egy hang nem akar kijönni a torkomon. Írtam is neki ma, hogy egyébként leszek ennél beszédesebb is csak nem hittem, hogy még ebben az életben szerelmes leszek és néha lefagyok attól, hogy most még is az vagyok.
Tegnap kb. éjfélig ébren voltunk, filmeztünk, többek között. Utána mentem a fürdőszobába lemosni a sminkemet, ő megállt az ajtóba és minden mozdulatomat figyelte. Elmentem fürödni, hozott nekem törölközőt, kiszálltam a kádból megtörölközni, minden mozdulatomat figyelte. Á, nem volt egy cseppet sem zavarbaejtő…
Éjjel elég rosszul aludtam. Lehet, benne volt az is, hogy most aludtam először nála, nem tudom. A hasam is görcsölt kicsit. Mindegy, a lényeg, hogy elég sűrűn felébredtem. Ráadásul ő ilyenkor (azalatt a kb. 2 hónap alatt, amíg nem dolgozik) olyan 9-10 körül szokott felkelni, de mivel elég későn feküdtünk le, így nem ébredten fel én se annyira korán reggel.
Ma délután olyan fél 3-kor hozott haza.
Írtam neki később messengeren, aztán csak estefelé írt vissza. Gondoltam, hogy már biztos a moziban ül a rokonságával, de írta, hogy nem. Rosszul érezte magát, aztán otthon szenvedett szegénykém. Mondta, hogy lehet, gyomorrontást kapott (anyuja töltött káposztájából bekajált kicsit). Szóval, így a moziba csak nem ment.
Arról még fogalmam sincs, hogy holnap mikor talizunk. Így már attól is függ, hogy jobban lesz e. Meg húgomék is ott fognak aludni nála. Szóval, majd kiderül.